Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Forrásközlések - Sz. Nagy Gábor: Dokumentumok a Tájékoztatásügyi Minisztérium működéséhez
Forrásközlések hanem Molnár Eriket, mint külügyminisztert bízták meg a minisztérium ideiglenes irányításával.15 Dinnyés Lajos miniszterelnök pedig a november 8-án tartott pártközi értekezleten a Tájékoztatásügyi Minisztériumról szintén, mint egy, a valóságban már nem is létező minisztériumról beszélt.16 Végül a minisztérium hivatalosan 1948. március 5-én szűnt meg,17 feladatkörén pedig a Miniszterelnökség és a Külügyminisztérium osztozott. A Tájékoztatásügyi Minisztérium története nem sikertörténet. Feladatát nem volt képes betölteni, egyrészt a belső feszültségek, másrészt a belpolitikai helyzet miatt. Nem véletlen, hogy rövid fennállása alatt négy miniszter is irányította,18 és egyikük sem tudta a minisztérium tetszhalott állapotában felébreszteni. A közölt források a Tájékoztatásügyi Minisztérium munkatársai által készített feljegyzések, amelyek a minisztérium munkájáról adnak képet. Az első időszakban, 1946 nyaráig leginkább a minisztérium munkakörével kapcsolatos feljegyzések születtek, amelyek végül mindvégig tervek maradtak. Ez köszönhető a tájékoztatáspolitika már fentebb említett széttagoltságának és a pártérdekeknek. 1946 nyarától a jelentések már leginkább a minisztériumon belül zajló pártpolitikai csatákkal foglalkoznak, a minisztérium tényleges működésére vonatkozó tervek pedig eltűntek. Ez köszönhető annak, hogy a minisztérium élére kinevezett miniszterek (Bognár József kivételével) egyáltalán nem fordítottak figyelmet a tájékoztatáspolitikára, vagy ha igen, akkor egyre inkább a Magyar Kommunista Párt érdekeit igyekeztek kiszolgálni (ez főleg Mihályi Ernő működéséről mondható el). A közölt forrásokból jól látszik, hogy a minisztérium a politikai csatározásoknak is a színtere volt. Az 1946 elején történt levélváltás a Tájékoztatásügyi Minisztérium és a Miniszterelnökség között még csak a párton belüli harcot jelenítette meg a sajtópolitikában.191946-1947-ben a tájékoztatáspolitikáért (ekkor már főként az írott sajtóért) vívott harc azonban már főként a két munkáspárt között zajlott. Ennek legfőbb oka, hogy egyre közelebb került a békeszerződés megkötése. Várható volt, hogy a békeszerződés aláírása után a Szövetséges Ellenőrző Bizottság mandátuma érvényét veszti, és a tájékoztatáspolitika a magyarországi pártok kezébe kerül. A Magyar Kommunista Párt ezért mindent megtett (nem csak a sajtópolitika területén), hogy a békekötés után már ne maradjanak rendezetlen ügyek a hatalom átvétele szempontjából. A sajtó pedig, mint propaganda- eszköz az egyik legfontosabb terület volt.20 15 Pártközi, 2003. 716.12 lj. 16 Pártközi, 2003. 965. 17 A Magyar Köztársaság kormányának 2.670/1948. Korm. számú rendelete a tájékoztatásügyi miniszteri állás megszüntetéséről szóló 1948: I. törvénycikk végrehajtása tárgyában. Magyar Közlöny, 1948. március 12. 18 1945. november 15. - 1946. november 20.: Balla Antal (Független Kisgazdapárt), 1946. november 20. - 1947. március 14.: Bognár József (Független Kisgazdapárt), 1947. március 14. - 1947. szeptember 24.: Mihályfi Ernő (Független Kisgazdapárt), 1947. szeptember 24. -1948. március 5.: Molnár Erik mint külügyminiszter (Magyar Kommunista Párt). 19 L. 5/a-d. számú dokumentum. 20 L. 6., 7., 11., 12. számú dokumentum. 146
