Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Forrásközlések - Gecsényi Lajos: Iratok a magyar emigráció történetéhez -Bartók László bécsi követ és Szegedy-Maszák Aladár washingtoni követ levélváltása (1947-1948)
Éppen az imént telefonált és megbeszéltük a találkozót ma délutánra. Ha valami lényeges momentum merül fel, utóiratban megírom. Bedével kapcsolatban Pfeiffer azt a magyarázatot adta, hogy csupán ugratásként beszélt erről Szabó Tamás előtt - ki akarván próbálni megbízhatóságát. Hát mindegy, lehet, hogy tényleg így van. Nagy Vince honoráriumának története azt hiszem igaz, mint ahogy nyilván igaz az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank, Sulyok emigrációja előtt közvetlenül hivatalos kurzuson nagyobb összeget utalt át neki Svájcba. Amellett Sulyok pl. tovább volt PK158 elnöke, mint NF miniszterelnök. Azt hiszem az egyetlen helyes megoldás lenne az, hogy a nagyjaink meg nem támadási szerződést kössenek egymással, és a bizottmányhoz való csatlakozással egyidejűleg reverzálisban kötelezzék magukat arra, hogy a többi tag politikai gesztióját 1919-1949-ig, az emigráció tartama alatt, nyilvánosan sem szóban, sem írásban nem kritizálják. Akárkiről is van szó, mindig lehet találni valami olyant, amibe bele lehet kötni, ez Sulyokra és a többiekre egyaránt áll. Az emigrációnak pedig két aktívája lehet: a külpolitikai konjunktúra, amely tőle független és a saját egysége, amely a külpolitikai konjunktúra bekövetkezése esetén partnerré teheti. Óvatos tapogatódzásaim a State Departmentben szintén ebben erősítettek meg. Ezért nagy aggodalommal várom Sulyok könyvének megjelenését, mert attól tartok, hogy az fogja a chain reaction-t159 elindítani. Egyébként pedig azt hiszem, hogy az emigrációban csak társvezérekről, nem pedig vezérekről lehet szó. Az értéke éppen abban van, hogy szivárványszerűen képviseli az összes alternatívákat, kivéve persze a nem kívánatosakat. Tarr Lászlót őszintén megmondva nagyon sajnálom. Anélkül, hogy erre ténybeli támpontom lenne, a következőket teszem fel: Amikor hazajött Magyarországra akkor nyilván az orra alá tartották kárpátaljai működését és talán még az oroszokkal is fenyegették. Mindenáron vissza akart jutni Svájcba felesége és születendő kisgyereke érdekében. így hát kizsarolták belőle a denunciálást, amelytől nem tudott szabadulni anyagi okokból és anyja és nővére miatt. Becsületére legyen mondva, velem nem igyekezett levelezni. Párizsban, már kiutazása után 1946-ban, többször beszélgettünk, azóta pedig két vagy három levelet váltottunk kislánya születése alkalmából - keresztapja vagyok - és kisfiam halálakor. Ha írt volna, nyílván felelek neki, mert erre az alternatívára nem gondoltam, így tehát csak majdnem politika mentes baráti levelekre hivatkozhatik 1946 óta. A kérdőívekre 16-18 válasz jött be eddig. Meglepő a konszenzus tárgyi vonatkozásban, a személyi dolgok körül érezhető a tartózkodás és a bizalmatlanság. A válaszok általában inkább azt az álláspontot támasztják alá, amelyet Tiborral szemben képviseltünk. Az ügy azonban sokat vesztett jelentőségéből: csak jogcíme, nem pedig oka volt az incidensnek. A chicagói beszéd alatt Varga, Nagy, Sulyok, Pfeiffer és Eckhardt aláírásával megjelent felhívást értem a passzív rezisztenciáról.160 Néhányan Európából aggodalmaskodó leveleket írtak, hogy a hang nem volt szerencsés, hogy hiányzott belőle valami utalás arra, hogy nemcsak anti alapon áll az emigráció. Akivel hazai emberrel a dologról beszéltem, az kivétel nélkül kritizálta: miért adnak tanácsot, könnyű nekik, amit megtehetünk azt úgyis megtesszük, ezzel csak rontják a mi helyzetüket, stb. Nem értem egészen világosan, hogy Sulyok a washingtoni „helyre" akarja-e az említett volt kollegák valamelyikét ültetni, avagy pedig a bizottságba. Hálás volnék erre vonatkozó válaszodért. Gecsényi Lajos: Iratok a magyar emigráció történetéhez 158 Az 1916. évi XIV. törvénycikkel létrehozott Pénzintézeti Központnak Sulyok 1947. augusztus 9-ig volt az elnöke. 159 Láncreakciót. 160 Lásd az 5. jegyzetet. 139
