Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975)
GARADNAI ZOLTÁN A MAGYAR-FRANCIA KAPCSOLATOK TÖRTÉNETE (1969-1975) More and more possibilities are opening up for research into the history of the cold war as the events can now be studied on the basis of authentic sources, which enables the researcher to go beyond simplified generalisations and achieve a more accurate picture. Between 1969-1975 alongside the competition between the two world powers, the need for as well as new forms of coexistence and cooperation of the European countries emerged. This evolution owes much to de Gaulle’s ground-breaking policy rooted in French historical and geopolitical tradition. After 1969, international relations provided the favourable opportunity for and French foreign policy offered an adoptable model to Eastern-European countries. The French idea was that by 1968 post-war Europe had achieved a balance of power which resulted in the consolidation of intra-European relationships, the expansion of peaceful coexistence and real détente between East and West. During the Helsinki process, the central issue of intra-European relationship was the solution of the German question, related to it the east-west detente and European security. 1. Nemzetközi kapcsolatok változásai (1968-1969) Az 1968. augusztusi csehszlovákiai intervenció közvetlen hatása a francia keleti politikára látványos, de ellentmondásos volt. Charles De Gaulle továbbra is az 1965-ben elkezdett úton kívánt tovább haladni, és az európai biztonság megteremtését az európai népek együttműködésén keresztül szerette volna elérni. A francia keleti politika így lényegében nem változott, és ennek francia részről számos alkalommal hangot adtak.1 Jellemző a de Gaulle-i gondolkodásra, hogy Párizsban meglepődtek azon, hogy a magyaroktól és a kelet-németektől eltérően a csehszlovák hadsereg nem lépett fel a megszállókkal szemben2 és nem védte meg a nemzeti érdekeket. De Gaulle egyébként 1968 nyarán egyre pesszimistább álláspontot képviselt a helyzet megítélésében és véleményének hangot is adott: „Ez nagyszerű. De túl gyorsan és túl messzire mennek. Az oroszok közbe fognak avatkozni, és mint ahogy mindig, a csehek nem fogják megvédeni magukat. Az éjszaka sötétje fog Prágára esni. És azt látjuk majd, hogy néhány diák öngyilkosságot fog elkövetni/'3 Francia részről ugyanakkor - amellett, hogy a propaganda szintjén az addigi politikájuk helyességét és folytonosságát hangoztatták - nem rejthették el a 1 A korszakkal foglalkozó francia nyelvű szakirodalom közül ki kell emelni: Badalassi, 2011. 219- 440., Badalassi, 2013. 55-70., Vaisse, 2009. 247-263., Soutou, 2001. 495-565., Roussel, 1994. 309-611., Rey, 2005. 47-65. 2 AMAE Europe Tchécoslovaquie Dossier 244. Note De la crise tchécoslovaque, le 24 aoűt 1968. 40. 3 Lacouture, 1986. III. 547. Levéltári Közlemények, 84. (2013) 145-168. 145
