Levéltári Közlemények, 84. (2013)

Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században

Közlemények

1668

9020,6

136

3203

1726

19,1

1669

157

1670

136

1582

1671

249

1765

4788

1672

13 408,8

211

4431

33,0

1673

16 240,8

221

1132

6888

42,4

1674

14 462,4

277

1512

5799

40,1

1675

15 576

386

1676

1090

5580

1677

3776

1678

15 528

1680

1681

12 409,2

5765

46,4

1682

12181,3

7955

65,3

1683

15 283,3

6852

44,8

1684

1269

8206

1685

14284,6

7154

50,1

1687

4228

1688

10 477

1338

4042

38,6

1690

50

3142

1691

9234,6

1467

4994

54,1

1692

9183,6

1711

6192

66,5

1693

9316,8

6309

67,4

1694

194

1695

6263

1696

15 881,7

3833

8906

56,1

1697

1674

7647

1698

15 523,7

530

2423

7188

46,3

1699

13 984,2

5375

38,4

1700

2226

8665

Sajnos adataink hézagossága miatt a bevételeket összesítő táblázaton belül csak néhány évben találhatók meg az adók és a regálék együttesen. Ezek ismertetése mégsem felesleges. Az adatsorokon belül célszerűnek látszott a kocsma hasznának kiemelése, és a legfőbb bevételhez viszonyított százalékos arányának feltüntetése. Ezen összeállítás alapján egyértelmű, hogy ezek együttes jövedelmei az egyes esztendőkben rendkívül fontosak voltak, hisz az adók 50, olykor pedig 70%-át tették ki. Ezek birtokában számottevően tudták mérsékelni a lakosság egészére kivetett terheket. Érthető tehát, hogy a magisztrátus féltékenyen őrködött ezek felett. Védte jogait egyrészt földesuraival, másrészt az egyes gazdákkal szemben.123

V.4. A tanács gazdálkodása

A magisztrátus az eddig ismertetett jogok és lehetőségek birtokában sem tudta előteremteni a kifizetésekhez évenként szükséges pénzt. Ezért ezekben a száza123 Összehasonlításként célszerű a bormérésnek a szabad királyi városok egy csoportjában - 17. századi adatok hiányában - 18. századbeli bevételeit felidézni. Székesfehérvár (1736) 2510 (az összes bevétel 21,62%-a), Breznóbánya (1736) 220 (21,56%), Arad (1747) 2805 (25,39%), Zombor (1755) 299 (22,92%), Kisszeben (1761) 1235 (27,35 %), Késmárk (1772) 4178 (24,12 %) és Felsőbánya (1774) 5836 forint (21,59 %). Kállay, 1972. 51-52.

90