Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században IV.b. A magyar állammal szembeni terhek A hódolt megyék állami terhei több szempontból is eltértek a másik két országrész kötelezettségeitől. A magyar állam el tudta fogadtatni a Portával, hogy a meghódított területek településeit is bevonja a közterhek viselésébe. Ezeken belül az egyik legjelentősebb a kincstári adó volt, amelynek fizetése a 17. században a hódoltsági mezővárosok terhei között időben két szakaszra osztható. Buda visz- szafoglalásáig két, sőt három hatalom szorításában kellett különféle szolgáltatásaikat teljesíteni. A század utolsó másfél évtizedét pedig a törökellenes háborúk töltötték ki. Bár ekkor csak egy állam szedett adót, de ebben az időszakban rendkívüli, háborús követelésnek kellett eleget tenniük. A hódoltság alatti évtizedekben érthetően a török hatalom jelenléte és a török adóztatás volt a meghatározó, de ekkor is igen jelentősek voltak a „magyar részre" történő különféle kifizetések. Ennek főbb formái: a kincstári adó és a porció, a gratuitus labor (ingyenmunka) és az annona (természetbeni juttatások). A szomszédos Kőrös forrásai szerint a magyar állammal szembeni kötelezettsége a század első felében nagyfokú kiegyensúlyozottságot jelez: 1630-ban a portapénz, a gratuitus labor (ingyenmunka), vártapénz, koronaőrzés, az országháza építésére szedett összeg és a nóna együttesen 253 forintot (202,4 ezüst tallér) tett ki. A felsorolt tételek nem minden évben jelentkeztek, így 1635-ben 248,21 Ft, 1645-ben 256,5 Ft, 1650-ben pedig 216 Ft volt.90 Kecskemét hasonló terheiről csak azokat az adatokat tudjuk hasznosítani, amelyeket Hornyik — még az egykori jegyzőkönyvek birtokában — gyűjtött ki és tett közzé. Ezek az esetek többségében nem a város éves terheit, hanem az egyes kifizetéseket rögzítették. A város 1624-ben 17 tallér portapénzt fizetett. 1626-ban a nógrádi vár épületére 26 tallért, portapénzként pedig 44 tallért adott. 1627-ben az asztalpénz 3 Ft volt, portapénzként pedig 78 tallért küldtek Szecsénybe. 1629-ben Nógrádba, a vár építésére a gratuitus labor, az ingyenmunka helyett 30 tallért, portapénzt pedig 20 tallért fizettek. 1638-ban már Fülekbe küldték két tételben a 91 forint portapénzt és további 9 forintot a koronaőrzőknek, majd „várta-fára" 25,8 forintot.91 Ez a gyakorlat a hódoltság utolsó éveiben sem változott. „Az Fiscus részérűl való adó... mely Nro 100 forintokat Tekintetes és Nagyságos Csábrádi Kohári István Urunk percipiál. Honorárium: Egy pár Karmazsin /cöz[ön séges] csizma." Tehát ez az adó bár rendszeres, de a töröknek nyújtott szolgáltatásokhoz képest viszonylag szerény volt. A kuruc mozgalom éveiben újabb követelő jelentkezett: „...az rebellioban Tekintetes és Nagyságos Hadadi Wesselényi Urunk részérűl eő Felsége percipiálta az 100 Forintokat ungaricales."92 Tehát gyakorlatilag a magyar államnak lerótt teher megduplázódott. A két folyó közötti terület megadóztatásában új szakasz akkor nyílt, amikor a nagyon fiatal, de rendkívül tehetséges és célratörő Thököly Imre vette át 90 Szakálv, 1981. 99-137. és 236. 91 Hornyik, 1861. II. 182-183. Tekintettel arra, hogy a város jegyzőkönyvei 1944-ben minden bizonynyal elpusztultak, további anyag kigyűjtésére nincs lehetőségünk. Az adószedő nyilvántartásaiban erre csak elvétve történik utalás. 92 Hornyik, 1861. II. 511. 75
