Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században jogot biztosítottak és a „közösen, vagy nagyobb és józanabb rész" által választott esküdtekből álló bíróságukat, amely testület a főbenjáró ügyek kivételével a polgári és büntető ügyekben dönthetett. Ez ellen a tárnokmesterhez lehetett fellebbezni.32 Később az úriszék, illetve a nemesi vármegye lett az illetékes fel- lebbviteli fórum. Egy 1423-ban kiadott oklevél bizonyítja, hogy a város lakosai már akkor sem falusi jobbágyok voltak, hanem már bizonyos keretek között polgári jogaik lehettek. Minden bizonnyal a királytól kapott jogok alapján laktak a városban, birtokolta a közösség a javakat a településen és annak határában, és ezek alapján hárultak rájuk meghatározott kötelezettségek. Aligha véletlen, hogy hagyományos, a szokásjogok által is szentesített formulát, a „...Judici et Juratis, ceterisque Civibus, et universis Hospitibus Oppidi Nostri Kechkemet vocati..." kitételt használta az oklevél írója, amely mögött valós autonómia rejlett.33 Ezeket a jogokat a következő évtizedek és évszázadok gyakorlata tovább árnyalta, tovább bővítette érdemi tatalommal. Amikor a város zálogként majd véglegesen magánföldesurak birtokába került, ezek a mezővárosi jogok érdemben nem sérültek. Ezt igazolja I. Ferdinánd 1564-ben kiadott levele, amelyben megerősítette Kecskemét korábbi írott és íratlan jogait: hogy „...Cives et Inhabitatores Opiidi Kechkemeth habent vel habuerint, in praesentiam Judicis et Juratorum Civium dicti Oppidi Kechkemet prosequantur..."?4 Azaz a kecskeméti polgárokat az ország területén elítélni és azok portékáit elkobozni nem lehet, hanem velük szembeni panasz esetén a város bírósága elé kell őket állítani. Ez a rendkívül komoly jogi védettség számottevően eltér a falvak jobbágyainak állapotától, és a következő századokban is érvényben maradt. A nagyobb mezővárosokhoz hasonlóan Kecskemét lakosai számára is egy meghatározott összegben, egy summában határozták meg kötelezettségeiket a királyok és a királynék. Ezt a gyakorlatot elfogadták a várost zálogba vevő főurak, majd később a tényleges birtokjoghoz jutó földesurak, illetve a földesúri családok, akiknek az évenként járó összeget a kötelező ajándékokkal együtt a hódoltság ideje alatt rendszeresen eljuttatták. Ezt elsődlegesen az tette indokolttá, hogy a birtokosok már a várostól igen nagy távolságban laktak, termények elszállítása körülményes lett volna. A hódoltság idején még egyértelműbben ragaszkodtak a terhek pénzbeli fizetéséhez.35 A kisebb regálékból származó jövedelmek a királyi és a földesúri bevételeknek számottevő részét alkották. A falvakban és a mezővárosokban a kocsmák, mészárszékek, malmok stb. működtetése viszont komoly kiadásokkal, nehézségekkel járt volna, ezért az uralkodók sorra átengedték ennek gyakorlását az 32 Fügedi, 1981. 280-287. 33 „...bíróinak, esküdtjeinek és más polgárainak valamint minden lakosának..." Szabó, 2011. 39. Természetesen ezt nem szabad a mai értelemben, hanem csak a 15. századi keretekben használni. Schwáb Mária is kiemeli munkájában, hogy már a 15. század elején Kecskemétnek teljesen kialakult városi szervezete volt. Schwáb, 1939. 6. 34 Hornyik, 1860. I. 228. Az oklevelet Rudolf király 1582-ben megújította, „...ha Kecskemét mezőváros polgárai és lakosai ellen van vagy lesz keresete, panasza bárkinek, akkor azt kizárólag csak Kecskemét mezőváros polgárainak bírósága előtt teheti..." Szabó, 2011. 54. 35 Hornyik, 1862.111.1-69. 49
