Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Irodalom - Seewann, Gerhard: Geschichte der Deutschen in Ungarn, Band 1: Vom Frühmittelalter bis 1860; Band 2: 1860 bis 2006.
Irodalom Részletesen bemutatja a Magyarországon kialakult helyzetet, vizsgálja az el- üldözésben a felelősség kérdését, az alkalmazott gyakorlatot és a következményeket (gazdasági és társadalmi). A magyarországi létezett szocializmus időszakában mindaz, ami a magyarországi németséggel 1945 után történt, akárcsak a nemzetiségi kérdés, tabutémának számított. A kultúrpolitikus Aczél György volt az első, aki a nyolcvanas évek elején kijelentette, hogy jogtalanságot szenvedtek el a hazai németek a II. világháborút követően. Gerhard Seewann kitér azokra a németekre is, akiket származásuk, német hangzású nevük miatt erőszakkal a Szovjetunióba hurcoltak kényszermunkatáborokba. Sajátos sors jutott azoknak is, akiket nem keletre, hanem nyugatra, német területekre telepítettek ki: 1946. január 19. és 1948. június 15. között 160 000 embert az amerikai, 50 000 embert pedig a szovjet megszállási övezetbe költöztettek. Közülük mintegy 10 000-en visszaszöktek magyar hazájukba. A kötet utolsó leíró fejezete a szocializmus negyven évével foglalkozik. Gerhard Seewann a lenini nemzetiségi politika elemzésétől a Szovjetunió nemzetiségi politikai gyakorlatának vizsgálatán keresztül jut el a szocialista nemzetiségi politika jellegének kifejtéséhez. Az ideológiai alapok és tényezők összefoglalása, a jogi keretek taglalása után következik a magyar nemzetiségi politika bemutatása, az egyes korszakok megállapítása és tárgyalása. A szerző lényegében három nagyobb szakaszra bontja az 1949 és 1989 közötti negyven évet a hazai németség története szempontjából. Az első korszak az 1949-től 1968-ig terjedő időszak, amikor Seewann szerint nem is beszélhetünk nemzetiségi politikáról, sokkal inkább automatizmusok határozták meg a németekkel szembeni pártállami viszonyt. Külön alfejezetben foglalkozik az 1956-os eseményekkel, ez indokolt is, mivel a magyar forradalom és szabadságharc csak rövid ideig „akasztotta meg" a kemény sztálinista vonalat. A forradalmat a magyarországi németek éppen olyan lelkesedéssel élték meg, mint a többségi népesség. Ugyanakkor az 1956- os események kapcsán ki kell emelni az alig egy évtizede Németországba kitelepített magyarországi németek határozott kiállását, támogatását, segélyakcióit Magyarország, régi hazájuk felé. Az 1968 és 1983 közötti időszakot Seewann a felemás megoldások korszakának tartja. A Magyar Szocialista Munkáspárt KB Agitációs és Propaganda Bizottsága 1968. június 18-án tárgyalt első alkalommal a nemzetiségekről. Ez alapján foglalkozott a Politikai Bizottság 1968. szeptember 17-i ülésén a magyar- országi nemzetiségek helyzetével. Lényegében ettől az üléstől kezdve beszélhetünk Magyarországon nemzetiségi politikáról. Sőt, a párthatározat nyomán felállították az első hazai szocialista szervezeteket is (pl. Nemzetiségi Tanácsadó Bizottság). A nemzetiségi kérdés és a nemzetiségek helyzete nem került a politikai diskurzus középpontjába, de lassan enyhült az addigi rideg elutasítás. Az 1968-1969 és 1988-1989 közötti 20 évben például a német óvodák száma 20-ról 167-re emelkedett, az ott elhelyezett gyermekek száma pedig 230-ról 8253-ra. Ugyanez a tendencia érvényesült az általános iskolákban és a gimnáziumokban a német nyelv tanítását illetően is. A magyarországi németek helyzetének javulása a német sajtó, a német rádióadások terén is megmutatkozott, de „áttörést" csak a nyolcvanas évek hoztak. 263
