Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Irodalom - Seewann, Gerhard: Geschichte der Deutschen in Ungarn, Band 1: Vom Frühmittelalter bis 1860; Band 2: 1860 bis 2006.
Irodalom Egy külön alfejezetben tárgyalja a német-magyar gazdasági kapcsolatokat a középkorban, kiemelve a bányászat fontosságát, és a németeknek az új technológiák közvetítésében, terjesztésében játszott fontos szerepét. A harmadik fejezet tartalmazza a magyarországi németek történelmét Mohácstól a törökkor végéig. A középkor végén a katolicizmus válságával, a reformáció terjedésével egy időben jelentkezik Magyarországon a török veszély is. Akkor, amikor a nemzetnek a legnagyobb egységre lenne szüksége a hatalma teljében levő Oszmán Birodalommal szemben, nemcsak a dinasztikus ellentétek (Habsburgok és Szapolyai), de a hatásában legalább akkora problémát jelentő vallási ellentétek is gyengítik Magyarországot. A reformáció német földről terjedt el, értelemszerűen a Magyar Királyságban és később az önálló Erdélyi Fejedelemségben is a németek lakta városok voltak a reformáció legfőbb támaszai. Gerhard Seewann érzékletesen párhuzamba állítja a törökkort és a német városok hanyatlását. A legmodernebb szakirodalomnak megfelelően jellemzi a törökellenes háborúkat, bemutatja a háború mechanizmusát, a különféle stratégiákat és taktikákat. A szerző a török háborúk örökségeként elemzi a népességmozgásokat, különösen a dél-északi vándorlást, és a szerbek megjelenését a Dunántúlon. A törökellenes harcok lezárását követően a Habsburgoknak rendezni kellett birodalmuk keleti felének viszonyait. Azok a rendezési tervek, elképzelések (pl. Kollonich Lipót győri püspök: A Magyar Királyság berendezése - Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn, 1689), amelyek ebben az időben keletkeztek, jelentősen hozzájárultak, kereteket teremtettek a későbbi telepítésekhez. Fontosságának megfelelően, önálló fejezetben tárgyalja a szerző a török és kuruc háborúk végétől kezdődő időszakot, amelyet a „betelepülés századának" nevez. A török uralom, a szinte állandó háborús állapotok nyomán kialakult la- kosság/munkaerő-hiányt valóban tervszerű telepítésekkel lehetett orvosolni. Gerhard Seewann részletesen bemutatja a hazájukat elhagyó német kitelepülök indítékait, számba veszi mindazokat a területeket, ahonnan az új telepesek Magyarországra érkeztek, ismerteti a toborzások, majd a beutazás menetét, a letelepülés körülményeit, feltételeit. Kitér arra a kérdésre, hogy mit hoztak magukkal a telepesek. Természetesen nemcsak a pénzben kifejezhető felszerelésekkel és értékekkel kell számolni, hanem a „tudással", a technikai, módszerbeli ismeretekkel, és nemcsak az ipar, de a mezőgazdaság terén is. A szerző a nagy társadalmi mozgás, mobilitás komplex szerkezetét vizsgálja. Gerhard Seewann elemzi a Mária Terézia uralkodása idején, 1765-1766-ban kitört nyugat-dunántúli parasztfelkelés okait. Az adó- és robotterhek növelésével párhuzamosan romlott a jobbágyok helyzete. Horvátországban 1753-ban, a Körös-Maros vidékén 1755-ben tört ki parasztfelkelés. 1764-ben nem vették figyelembe a székelyek korábbi kiváltságait, ellenállásukat véresen megtorolták (madéfalvi veszedelem). 1765-1766-ban Vas, Somogy és Zala megyékben törtek ki parasztmegmozdulások a nagy földesúri terhek miatt. A felkelők petíciót nyújtottak be Mária Teréziának, aki erre összehívta az országgyűlést, ahol elutasították a földesúri terhek egységesítését. Az uralkodónő feloszlatta az országgyűlést, és 1767-ben kiadta urbárium rendeletét, amely szabályozza a jobbágynak földesura iránti kötelezettségeit. 255
