Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Irodalom - Hochedlinger, Michael: Österreichische Archivgeschichte. Vom Spätmittelalter bis zum Ende des Papierzeitalters.
Irodalom valamint egy tematikus áttekintő fejezet. A két nagy időrendi fejezet esetében kiemelendő a bemutatás szemszöge. Egyes nyugat-európai levéltártörténetek ugyanis a kutatók, a kutatási lehetőségek felől közelítenek, éles cezúrának adják meg a középkort, majd az abszolutista uralmat követő napóleoni időszakot, amely kitárta a levéltárak (irattárak) kapuit a kutatók előtt. Hochedlinger azonban az Adolf Brenneke által felállított szervezeti átalakulást követve a levéltár- történet belső rendezőelvét állítja a középpontba, betöltött funkciójuk szerint: a hatalom fegyvertáraként, a történettudomány forrásbázisaként, illetőleg a második világháborút követő átrendeződésben játszott szerepüket kiemelve. Éppen emiatt az állami levéltárügy intézményeit nem egyenként, lineárisan mutatja be, hanem egy-egy történeti időszakban valamennyi levéltár fejlődését (19.). így gyakorta egyszerre nyerhetünk képet a középkori „kincsestárról" (Schatzarchiv) és az összes (tartományi, magán, egyházi stb.) levéltár kialakulásáról (23-25.), vagy a hivatali ügyintézés megjelenését követően átalakult feladatnak megfelelő „irattárak" (Behördenarchiv) változásairól. Az első fejezetben kapott helyett az állami levéltárügy kialakulása, megszervezése, az uralkodói, tartományi-rendi és birodalmi levéltárak/irattárak fejlődése (30-50.). Érthető módon nagy hangsúlyt kapott és részletes bemutatásra került a csupán 1945-ben megalapított Österreichisches Staatsarchiv (245.) elődintézményeinek kialakulása, feladatkörük bővülése, különösen az 1749-ben létrehozott titkos családi levéltár (Geheimes Hausarchiv, 50-59.), valamint a különféle tervek egy központi levéltár létrehozására (108-112.). E kiegyezés utáni javaslatoknál a magyar fél álláspontja is megjelenik, de Hochedlinger legtöbbször kritikusan és elítélően nyilatkozik a valóságtól elrugaszkodott 19. századi magyar törekvésekről. A monarchia szétesését követően a közös szellemi értéket képviselő levéltári anyag szétválasztásának, átadásának, őrzésének kérdése nem csak magyar szempontból kerül bemutatásra, hanem a számunkra sokkal kevéssé ismert osztrákolasz, osztrák-csehszlovák, osztrák-lengyel viszonylatban is (169-175.). A sokáig hallgatással kezelt nemzetiszocialista időszak eseményeit ma már Ausztriában is egyre többen vizsgálják. Ennek köszönhetően a kötetben is nagy hangsúlyt kapott az Anschluß-időszaka (208-235.), amikor az osztrák levéltárügyet is betagolták a birodalmi levéltárszervezetbe. Az egyes történeti korszakok végén az összehasonlítás céljából egyenként kerülnek sorra az egyes tartományi levéltárak, de nem a mai szervezeti struktúrájuk szerint, hanem egykori területük szerint, például az ismert osztrák örökös tartományok mellett külön szerepelnek Görz, Morvaország, Csehország, Szilézia, majd 1869 után Bukovina és Galícia tartományok levéltárai. A második fejezetet az egyéb levéltárak történetének, általános fejlődési tendenciáknak és egyediségeknek szentelték: helyet kapnak itt a kolostori levéltárak, egyes egyházak levéltárai és az önkormányzati levéltárak. Ez utóbbiakból ma Ausztriában a 178 város egyharmada tart fenn levéltárat. A családi (nemesi), egyetemi, parlamenti és pártlevéltárak mellett tájékoztatást kapunk a gazdasági szervek önálló levéltárairól, a sajtó- és médialevéltárakról. Hochedlinger könyvének előnye, hogy bemutatja valamennyi osztrák levéltár történeti fejlődését (már amennyire a rendelkezésre álló irodalom megengedte), nem marad ki egyik sem. 246
