Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Forrásközlések - Kincses Katalin Mária: Levéltár és levéltáros születik. Markó Árpád visszaemlékezése a Hadtörténelmi Levéltár megalakulására és levéltárosi pályájára
Forrásközlések után nyugdíjazásáig, 1940-ig volt a Hadtörténelmi Levéltár munkatársa, egyik első levéltárosa hivatásos tisztként, különböző katonai beosztásokban. Még a „hőskorban", vagyis a Hadilevéltárként emlegetett intézmény indulása után közvetlenül, 1921 júniusában került oda. Memoárjának van egy összefüggő fejezete is, amely a Hadtörténelmi Levéltárban címet viseli, s melyet jelen közleményben közreadunk. A forrásrészlet megértéséhez elengedhetetlen a Hadtörténelmi Levéltár létrejöttének és működési elveinek vázlatos áttekintése.2 E szerint az első világháború végéig a birodalmi haderő alakulatai, így a magyar honvédség alakulatai is a bécsi Kriegsarchivba küldték a működésük során keletkezett összes hadműveleti és egyéb, megőrzésre előírt iratot, térképet. Kivételt képeznek ez alól a magyar honvédség és népfelkelés alakulatainak harctéri iratai, melyeket 1915 őszétől közvetlenül a Honvédelmi Minisztériumba küldtek. A HM 1-a. osztályán belül létrehoztak egy levéltári csoportot, ahol az iratokat lemásolták és (az eredeti iratokat) csak ezután küldték tovább a bécsi Hadilevéltárba (Kriegsarchiv). Az immár önálló magyar Hadügyminisztérium I. csoportjának ügykörbeosztása szerint 1918. november 11-én ez alá a csoport alá tartozott a Hadi levéltár.3 Bár a kinevezésére vonatkozó konkrét irat nincs meg, de valószínűsíthető, hogy ekkortól lett Gabányi János alezredes a levéltár vezetője.4 Az intézmény az időközben ugyancsak megalakult Hadimúzeummal egyesítve ténylegesen a következő esztendő elején kezdte meg működését. 1919 tavaszára kialakítása befejeződött, ám megoldatlan volt annak elhelyezése: az összegyűlt levéltári anyag és a munkatársak egy része az Országos Levéltár új, Bécsi kapu téri épületének III—IV. emeletén kapott ideiglenesen helyet. A háború utáni években kevés pénzt fordított a minisztérium a levéltár fenntartására, folyamatosan csökkent a létszám, hiányzott a saját a kiadási lehetőség, de leginkább a katonai felső vezetés érdeklődése, erkölcsi támogatása.5 A Hadtörténelmi Levéltár működése 1920 és 1924 között szilárdult meg, javarészt Rubint Dezső altábornagy, a Magyar Tudományos Akadémia segédtagja, főigazgató6 tevékenységének köszönhetően. Az intézmény elnevezése és alárendeltsége többszöri változás után is csak 1920 őszére állandó2 Az alábbi összefoglalás Hausner, 2001. közleménye (lapszám nélkül) és Szijj, 2002.5-7. (Bevezető) alapján készült. 3 Ekkor a levéltáron belül nyolc csoport működött (az irat- és a fényképészeti csoporton kívül hat iratmásoló). 1918. december 19-én jelent meg a csoportok sorában a „muzeális csoport", melynek a vezetője Aggházy Kamii (1882-1954) ezredes volt, aki a később az önállóvá vált múzeum igazgatója lett. 4 Gabányi János, olysói (1871-1934) magyar királyi ezredes, címzetes tábornok, hadtörténész, levéltáros, a Hadtörténelmi Levéltár alapítója. Életrajzi összefoglaló még nem készült róla. 5 Egy 1920-ban keletkezett tervezet 208 fő tiszt és 188 fő polgári alkalmazottat, összesen 396 főt tartott szükséges létszámnak az egész intézményben, a valóságban azonban csak 75 fő hivatásos állományú katonatiszt dolgozott a levéltárban és a múzeumban együttesen. 6 Rubint Dezső, rubinthy (1871-1945) vezérkari tiszt, vezértanácsnok, 1920-tól vezérőrnagy, 1920. szeptember 30. és 1922. november 19. között (1921. október l-jétől nyugállományúként) a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum igazgatója, 1922. november 19. és 1924. december 1-je között a Hadtörténelmi Levéltár igazgatója. E helyen is szeretném megköszönni Farkas Gyöngyinek, a Hadtörténelmi Levéltár főlevéltárosának a Levéltár korábbi munkatársairól adott értékes információkat. 188
