Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András király megkoronázásának időpontjához
Közlemények Forrásunkban egyrészt az - annak második részét képező - anniversariumban január 14. mellett találkozunk a király nevével, aki, amennyiben értelmezésem helyes, a rövid, középfelnémet nyelvű bejegyzés szerint tekintélyes élelmiszeradományt, nagyjából 160 mázsa gabonát juttatott az apátságnak; „XIX. Kai. Febr.; Von Unseren erwirdigen Herren, kúnig Andres, 15 malter korns von dem zehenden ze Buochs".37 A másik Andrásra vonatkozó szintén nagyon tömör beírást a necrologiumban, tehát elvileg annak halálidejeként rögzítve, július 29-i dátum alatt olvashatjuk; „IV. Kai. Aug.; Iarzit kueng Andreas".38 Az első, januári dátumról azonnal nyilvánvaló, hogy az kétségtelenül, teljesen megalapozottan köthető a király személyéhez, illetve emlékéhez; halálának számtalan hiteles kútfőnkben, így a Képes Krónika szövegében is megőrzött időpontja. A második, július végén szereplő bejegyzésről ellenben meg kell állapítanunk, hogy nincs minden rendben vele, bizonyosan rossz helyen szerepel, tudniillik, a necrologiumok rendeltetésszerűen kizárólag csak az adott személyek elhalálozási (esetleg, nagyon ritkán temetési) dátumainak megörökítésére szolgáltak, egyéb természetű adatokat nem rögzítettek bennük, ilyenformán vélelmezhető, hogy feltehetően a még 14. század közepén - a két időponttal kapcsolatos tartalmak valamiféleképp összekeveredtek. Nyomban felmerül a kérdés ugyanakkor; vajon lehetséges-e, hogy a necrologiumi részben olvasható szavak valójában nem mást, mint a néhai király koronázásának emlékét, annak pontos napi dátumát őrzik? Úgy vélem, ez esetben ki kell zárnunk a véletlen sokszor könnyen megtévesztő és gyakran tévutakra, hibás kutatói következtetésekre vezető játékát, a kérdésre nagy bizonyossággal igennel válaszolhatunk. A monostorok - és általában az egyházi intézmények - tekintve, azok leginkább épp saját szerzeteseik, világi klerikustársaik, közösségi vezetőik és főpapi elöljáróik, másrészt megadományzóik, jótevőik emlékezetét voltak hivatva fenntartani, illetve tisztelettel ápolni, mindamellett, hogy Európa-szerte a középkor egész folyamán rendszerint gondosan őrizték és nagy becsben tartották, egyszersmind kivételes figyelemmel, felettébb pontosan vezették necrologiuma ikat, csaknem azonos funkciójú obituariumaikat, valamint anniversariumaikat, így téves adat vagy hibás bejegyzés feltételezhetően csak egészen ritka esetben került azok oldalaira.39 Svájci kútfőnk idézett „mondatai" vonatkozásában sem látom indokoltnak erre gondolnunk, annál is inkább sem, mert számos egykorú, hiteles okirat bizonyítja, hogy Ágnes királyné özvegysége idején - több más dél-németországi kolostor mellett - az engelbergi bencés konventtel is igen szoros kapcsolatban 37 NG 375. A kolostor bőkezű megajándékozására - már amennyiben az valóban III. András és nem özvegye, Ágnes által történt - minden valószínűség szerint a király második házassága idején, 1296 és 1300 között került sor. A malter/malder nevű űrmértékre: Alberti, 1957. 324-325.; Bogdán, 1991. 328. Az engelbergi bencés kettőskonventet Konrád seldenbureni gróf 1120-ban alapította. Necrologiumát és anniversariumát a 12. századtól a 16. század közepéig vezették a szerzetesek és máig a kolostor könyvtárában őrzik. A nagy értékű forrás történetéhez: NG 365.; Pfaff, 2011. 161-181. 38 NG 370. 39 A középkori franciaországi halottaskönyvekre: Mounter, 1890., különösen: 37-53. 16
