Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története (1969-1975)
Közlemények kellett tudomásul venni azt, hogy a szovjetek az Európán kívüli ügyekben - pl. az 1973. évi arab-izraeli háború alatt - nem tekintik egyenrangú partnereknek a franciákat.39 Pompidou hatalomra jutásával a kétoldalú kapcsolatok változásai katalizátorhatással voltak Franciaország és a többi szocialista ország kapcsolatainak alakulására.40 1972 novemberéig a konferencia előkészítésének a kérdése képezte a viták és a diplomáciai manőverek központi kérdését, és ez határozta meg a kisebb szocialista országok szerepét Párizs számára. Ebben a kontextusban, amikor a nagyhatalmaknak presztízsveszteség nélkül kellett az álláspontjukat elfogadtatni, illetve a másik oldal véleményét megismerni, a szatellita államok, közöttük Magyarország, szerepe felértékelődött. Az 1970. júniusi budapesti tanácskozáson a Varsói Szerződés tagállamai elfogadták, hogy az európai biztonsági konferencia terjedjen ki a környezetvédelem és a kultúra területére. A határozat jelentős fordulatként értékelhető, és komoly engedményt jelentett a keleti országok részéről, de hozzá kell tenni azonnal, hogy a szocialista országok határozottan visz- szautasították, hogy az emberi jogok és a személyek szabad áramlása tárgyalási napirend legyen.41 Franciaország számára Lengyelország és Románia jelentette a legfontosabb partnert. Jugoszlávia a stratégiai helyzete, Bulgária pedig az értelmiség magas szintű francofón elkötelezettsége miatt játszott fontos szerepet. Románia esetében az ország függetlenedési politikája és a gazdasági érdekek jelentették a fő kapcsolódási pontot, de francia részről továbbra sem kívánták Romániát nyíltan leválasztani a Varsói Szerződés rendszeréből. A fő kérdést nem a stratégiaidiplomáciai és nemzetközi kérdések megítélése jelentette, hiszen abban 1963 óta mindkét részről hasonló, vagy teljesen megegyező álláspontot képviseltek, hanem az a tény, hogy Románia esetében is - a hatvanas években végbement gyors változások ellenére - a kétoldalú gazdasági kapcsolatok színvonala elmaradt a román-nyugat-német, román-olasz kapcsolatokhoz képest.42 A politikai kapcsolatok intenzitását mutatja, hogy 1970 júniusában Nicolae Ceausescu pártfőtitkár utazott Párizsba, és a francia elnöktől bíztatást kapott a függetlenedési politikája óvatos folytatására.43 1971 novemberében Corneliu Mánescu Párizsba, 1973 januárjában Maurice Schumann külügyminiszter Bukarestbe látogatott. A két ország kapcsolata tehát kiválónak volt értékelhető, és a román pártfőtitkár „Kelet De Gaulle-ja" címet is megszerezte magának.44 39 Uo. 60-64. 40 Uo. 48. 41 Uo. 61. E tekintetben a hetvenes évek második felében, Párizsban a szocialista országok közül Magyarország presztízse megnövekszik, mivel a rendszer - legalábbis a külső szemlélő számára - nagyobb mozgásteret és szabadságot adott a lakosságnak, ami megfelelt Helsinki szellemének. L. Garadnai, 2005.123-139., illetve 1. Fülöp, 2005.167-178. 42 Kecskés D„ 2013. 91-92. 43 Rey, 2005. 54., A román első titkár párizsi útjára vonatkozó magyar reakciókat a francia diplomácia is figyelte, és Raymond Gastambide nagykövet - elődjéhez Pierre Francforthoz hasonlóan - felhívta Párizs figyelmét arra, hogy a magyar politikusokat is hasonló szinten kell fogadni. 44 Schreiber, 2000.126-139. 152
