Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához Baranya és Tolna megye példáján
Gőzsy Zoltán: Szempontok az 1733. évi Cassa Parochorum összeírások vizsgálatához A Conscriptio elkészítéséhez kiadott útmutató is jelzi számunkra, a felmérés két nagyobb célkitűzést fogalmazott meg, egyrészt a plébános és tanító javadalmazásának, ellátásának, életkörülményeinek, másrészt a plébániák, illetve a filiák struktúrájának feltárását. Ezek természetesen összefüggtek egymással, a két személy vagyoni helyzetének javítását csak strukturálisan és komplexen lehetett megoldani. A végső cél újabb egyházas helyek felállítása (parochia erigenda) volt. Az összeírás eredményei arra világítottak rá, hol van erre lehetőség, továbbá azt is megmutatta, miért van szükség katolikus plébánia szervezésére. Az anyaegyház és a filiák közötti túlzott távolságot kiemelt szempontként kezelték. Ez megoldandó feladatot jelentett, ugyanis akadályozta az effektiv és az elmélyült hitéletet. A megoldás egyrészt lehetett a filiák plébániává fejlesztése, vagy lehetett egyfajta ésszerű átstrukturálás. A Tolna megyei Nagymányok például Mecseknádasdhoz tartozott, de a nagy távolság miatt nehézségekbe ütközött az adminisztrálása („... molestum erat ob distantiam administrare .. ."),139 és inkább a közelebbi Bonyhádról látták el. A plébánia jövedelmezősége a filiák számától is függött. Nagy távolság esetében azonban nem érte meg a plébániához csatolni. így történt Hőgyész esetében is, ahol a bevételek emelése céljából növelni akarták a plébánia területi illetékességét („Exigui proventus isti quod augeri deberent, nullum est dubium, sed filiales ob distantiam commode adjici non possunt.").140 A plébániák mennyiségi és minőségi fejlesztését egyszerre kellett személyi és anyagi tekintetben megvalósítani. A kulcs a plébános személye volt, ám az épületek, a felszerelés, illetve az anyagi feltételek ugyanolyan jelentőséggel bírtak, és mindezek együttesen jelentették a tényleges plébániát. A Tolna megyei Zomba helyzete jól foglalja össze számunkra azokat a dilemmákat, problémákat, amelyek az összeírás elkészítéséhez vezettek. Zombán vegyesen élt magyar és német, illetve katolikus és evangélikus lakosság. A birtokos a protestáns Dőry család volt. A településen nem jött létre plébánia, csupán licenciátus működött. Az eleve gyengébb pozícióban levő licenciátust, Váczy Istvánt hátrányosan érintette, hogy templom hiányában az istentiszteletet a saját házában kellett tartania. Az is problémát okozott, hogy Váczy nem tudott németül, emiatt a betelepült lakosság nem volt hajlandó számára semmilyen szolgáltatást nyújtani.141 Ebben az esetben megoldást jelenthetett volna egy filiákkal megerősített zombai plébánia felállítása, vagy ha a települést leányegyházként egy erős plébániához csatolják. Ám a szomszédságában nem volt erre alkalmas település.142 Az összeírásnak nem volt feladata ezt megoldani, ugyanakkor fel kellett hívnia a figyelmet erre az állapotra. Az összeírás céljainak megfelelően a lejegyzett megállapítások részben empirikusak, részben pedig provizórikusak voltak. Provizórikus annyiban, hogy a 139 MNL TML IV.l.d. Ö 453. 5. 140 MNL TML IV.l.d. Ö 453. 39. 141 „In hoc loco dantur, ut praemissum est, Germani, qui non solvunt licentiatum, cum eis servire non valeat, ob ignorantiam idiomatis Germanici." MNL TML IV.l.d. Ö 453. 46.a. 142 „Parochia erigenda Zomba ista possessio est solitaria, in circumferentia non habetur locus adjicibilis, neque in vicinitate cui adjiciatur, nisi ad distantiam horariam locus nunc impopulari coeptus cum tempore filialis esse quiret." MNL TML IV.l.d. Ö 453. 46.a. 135
