Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Kádár Tamás: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András király megkoronázásának időpontjához
Közlemények met Thomas Ebendorfer von Haselbach (1388-1464) kétségkívül kései, ellenben sok tekintetben megbízható és pontos adatokat tartalmazó, a 15. század közepén írt Chronica Austriae című munkájában úgy tájékoztat, Andrást - első, lengyel feleségével együtt „anno quod supra (1290), octavo Idus Augusti", azaz, augusztus 6-án kenték fel.26 A kettős koronázásra vonatkozó -, egyébként, mint láttuk, már Otachernél is szereplő - közlés kétségkívül tévedés, András e hitvesének, Fenenna királynénak két 1291-ben kiadott adománylevele alapján csaknem bizonyosra vehető ugyanis, hogy más, későbbi alkalommal - feltehetően az előző év decemberében -, nem pedig férje megkoronázásakor avatták magyar királynévá. Egyfelől a Teodor fehérvári prépost, királyi alkancellár javára november 24-én kelt privilégium27 elmondja, hogy a prépost a királyné házassága ügyében fáradozva Lengyelországba utazott; ez pedig - figyelembe véve Teodor III. András koronázását megelőző, a diadém birtoklása körüli, említett székesfehérvári ténykedését -, aligha történhetett augusztus vége előtt, másrészt a Lodomér esztergomi érsek részére - napi datálás nélkül - kiadott diplomában Fenenna csak férje koronázásról, nem egyidejűleg történt felkenésükről beszél.28 Mindazonáltal maga a dátum mégis gondolkodóba ejtő, lévén az mindmáig jeles ünnep a keresztény naptárban; az Úr színeváltozásának napja, ráadásul 1290-ben augusztus 6. vasárnapra esett, amelyet, mint a hét legelső, az Úr tiszteletére szentelt napját Európa-szerte előszeretettel választották koronázási napul. Az e napi koronázások aránya Franciaországban a legmagasabb a középkorban, mintegy kizárólagos; az 1027 és 1380 közötti 18 koronázásból 15 alkalommal avattak királyt vasárnap. Angliában a coronatiokat szintén többnyire vasárnap tartották, bár ott már korántsem volt olyan meghatározó azok túlsúlya, az 1042 és 1400 közötti időszak 17 koronázása közül kilenc esetben került sor az ünnepélyes aktusra a hét szóban forgó napján.29 Magyarországon is hasonló a helyzet 26 Ebendorfer, 198., 200. Alphons Lhotsky, a krónika közreadója érthetetlen módon előbb, a 198. oldal 7. jegyzetpontjában július 28-ra helyezte a koronázást, majd a 200. oldalon - önkényesen - már „decimo kalendas augusti"-ra, azaz július 23-ra javította a szöveg fent idézett datálását. Eljárása már csak azért sem fogadható el, mert ha római számjegyek átírásakor elvileg elő is fordulhatott olyan hiba, hogy a tízest figyelmetlenségből nyolcasnak írták, a „kalendas" szóból aligha csinálhattak ugyanígy „nonas"-1. 27 DL 49 681, kiadása: CDAC Tomus X. 37-40. 28 DF 237 875, kiadása: MES Tomus II. 308-309. Pauler, 1899. 573.: 309. jegyz. Ez persze magyarázható esetleg azzal is, hogy a királyné koronázását, mint az régi előjoga volt, a veszprémi püspök végezte. Fenenna személyére: Jasinski, 2001.136-137; koronázására: Zsoldos, 2003.163. 29 Franciaországban a mondott időszak uralkodói közül vasárnap koronázták meg I. Henrik (1027. május 14.), I. Fülöp (1059. május 23.), VIII. Lajos (1223. augusztus 6.), IX. Lajos (1226. november 29.), III. Fülöp (1271. augusztus 30.), IV. Fülöp (1286. január 6.), X. Lajos (1315. augusztus 24.), V. Fülöp (1317. január 9.), IV. Károly (1322. február 21.), VI. Fülöp (1328. május 29.), II. János (1350. szeptember 26.), V. Károly (1364. május 19.), VI. Károly (1380. november 4.) királyt és végül, még atyjuk életében, társuralkodóként VII. Lajost (1131. október 25.), valamint annak korán elhunyt bátyját, (II.) Fülöpöt (1129. április 14.). Az Angol Királyságban (a 11. század közepe és 1399 között) I. Edward (1043. április 3.), II. Vilmos (1087. szeptember 26.), II. Henrik (1154. december 19.), (Ifjabb) Henrik (1172. augusztus 27), I. Richárd (1189. szeptember 3.), III. Henrik második (1220. május 17), II. (1274. augusztus 19.), III. (1308. február 25.) és IV. Edward (1327. február 1.) koronázását tartották vasárnap, az első királyt ezután csak 1603-ban (I. Jakabot, július 25-én) koronázták más napon. Lásd: Schramm, I960.; Knecht, 2004.; Bradbury, 12
