Levéltári Közlemények, 84. (2013)
Közlemények - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században
lványosi-Szabó Tibor: A cívis közösség formálódása Kecskeméten a 16-17. században lését nem teljesítették. Thököly indokolatlan adóit is csak a közvetlen fegyveres kényszer hatására fizették ki. A mezőváros önkormányzata évtizedeken át eredményesen védte a város jogi és anyagi érdekeit mindaddig, amíg a nyílt és fegyveres erőszak nem lépett közbe. Kisebb engedményekkel kivédte a Koháry-família azon próbálkozását, amellyel egy jobbágyfalu szintjére próbálták szorítani az ország legnépesebb mezővárosát. Kivédte a Melczer-család azon követelését is, amellyel a város egy meghatározott részét személyes birtokukká kívánták tenni. A legjelentősebb eredményt azonban 1686 után érte el ez a közösség. A kuruc generális halála után örökösével szemben vissza tudta állítani a város korábbi, jóval kisebb összegű summaadóját. Miközben a legtöbb feudális főúr falvaikkal és mezővárosaikkal szemben sorra érvényesítette a korábbiaktól eltérő, sokszor drasztikusan megnövelt követeléseit, Kecskemét minden földesurával és a váci püspökkel szemben is el tudta érni, hogy a század első harmadában kialakult szolgáltatásai maradjanak, pedig lakóinak száma időközben kb. kétszeresére nőtt. Változás csak annyiban történt, hogy a kötelező ajándékot nem természetben, hanem készpénzben rótták le. A helyi nemesekkel szemben is következetesen és eredményesen lépett fel a magisztrátus. A legnagyobb állattartók, a „marhásabb" cívisek ismételten panaszként említették, hogy a szegények miatt egyre távolabbi pusztákra kényszerülnek jószágaikkal az addig használt kilenc kun pusztáról, melyeket a város elsődlegesen az önálló legelők bérlésére képtelen „marhátlanabb" gazdák számára biztosított folyamatosan a hódoltság idején. A növénytermesztés bővülése során pedig a gazdák számára zálogbirtokként megszerezte Szentlőrinc pusztát. Amikor a Német Lovagrend birtokba vette a jász-kun pusztákat, gazdái számára további tucatnyi kun puszta használatát biztosította hosszútávra szóló bérlettel. Tehát joggal fogalmazhatjuk meg, hogy mind a hódoltság ideje alatt, mind pedig a török kiűzése után a mindenkori magisztrátus váltakozó sikerrel, többszöri ideiglenes meghátrálással, de végül is eredményesen képviselte a mezővárosi közösség érdekeit. Kellő politikai és adminisztratív védelem hiányában is az újabb kihívásoknak folyamatosan meg tudott felelni. Tudomásul kellett venniük, hogy mindvégig a nemesi nemzeten kívül maradtak, de a rendi országgyűlés törvényei maradéktalanul vonatkoznak rájuk is. Viszont tudatosan felhasználták mindazokat a rendeleteket, több évtizedes, vagy évszázados hagyományokat, szokásjogokat, amelyek védelmet nyújtottak uraikkal szemben. Kitartóan védték még a város pallosjogát is a Koháry-família ellenében, és csak akkor hátráltak meg, amikor az országgyűlés törvényben fosztotta meg ennek gyakorlásától. Mezővárosaink hódoltság alatti és a törökellenes háborúkat követő időszak nemesi-rendi törekvésekkel szembeni megnyilvánulásai, főként pedig eredményei csak szórványosan váltak ismertté. Ezek feltárása nemcsak azért fontos, mivel az ország lakosságának aránytalanul nagyobb részéről volt szó, hanem főként azért, mert ezek a sokszor eredménytelen, olykor pedig sikeres próbálkozások mindenképpen azt jelzik, hogy a kora újkor első évszázadaiban ezek a közösségek a rendkívüli nehézségek ellenére igen jelenős fejlődést értek el. A közösség belső épülése, erősödése azonban elsődlegesen nem az uraikkal és a hatóságokkal szemben folytatott egyenlőtlen küzdelem eredményén mérhető le igazán. 103
