Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Irodalom - Dr. Várkonyi Tibor: Családtörténet határok nélkül. I—II. rész. 2012.
Irodalom A több mint 1200 oldalas mű, valamint csupán a tartalomjegyzék áttekintése, -lapozása is hatalmas információmennyiség megszerzésének a lehetőségével kecsegtet, és minden kétséget kizáróan jelzi: az utóbbi húsz évben Dr. Várkonyi Tibor rengeteg időt, energiát és pénzt áldozott családfája felkutatására, illetve az e munka során összegyűjtött anyag közzétételére. Már a terjedelmi és tartalmi bőség is emlékezetünkbe idézi a mondást: az éremnek két oldala van. Részben ugyanis a kötet bátorítólag hathat a családfakutatók számára: igenis érdemes belevágni e munkába, hiszen rengeteg információ birtokába juthatunk a családfánkat illetően (a birtokos, illetőleg a nemesi társadalomhoz tartozó ősökkel erre hatványozottan nagyobb az esély), valamint érdemes magát a kötetet is forgatnunk, akár abban a reményben is, hogy számos kapcsolódási pontot találunk saját családunk történetével. Elrettentő ereje is lehet ugyanakkor: a családtörténeti kutatás olyan nagy idő-, pénz- és energiabefektetést igényel a kutatók részéről, amelyre nem mindenki vállalkozik és vállalkozhat; illetőleg e könyv kapcsán: ilyen mennyiségű anyag áttekintéséhez az olvasónak is sok időt és energiát kell arra szánnia, hogy igazán elmélyedhessen a közzétett családfakutatás eredményeiben. A kötetnek e tekintetben - akárcsak stiláris, nyelvhelyességi, helyesírási, valamint tipográfiai szempontból is - hasznára vált volna egy (vagy több) lektor, illetve egy kiadói szerkesztő, akiknek a technikai jellegű észrevételei, tanácsai nyomán is áttekinthetőbbé, az olvasóközönség számára már az első kézbevételkor is követhetőbbé vált volna a szerző gondolatmenetét tükröző struktúra. Az I. kötetbeli szerzői előszóból is hiányoznak a könyv konkrét használatára vonatkozó, irányt mutató, összefoglaló szavak, egy-egy marginális probléma kapcsán sokkal inkább a kötet írójának szabadkozását olvashatjuk a kiadványt vélhetőleg érő vádak miatt. Ez mindamellett, hogy egyértelműen jelzi, milyen nehéz helyzetben is volt a szerző a kötetekbe kerülő adatok megírásakor, válogatásakor, óhatatlanul is a kiadványban közölt tartalom, illetve szemléletmód problematikusságára irányítja a figyelmet. A II. kötetbeli összefoglalók előtt olvasható szerzői útmutatók ugyanakkor hathatósabb segítséget adnak a közreadott adatok értelmezéséhez. A korábban említett kettőség és az ebből fakadó bizonytalanság a könyv jellegében és megjelentetésének feltételezhető céljaiban is tetten érhető. A szerző egyrészt a tudományos módszertanra jellemző részletességgel igyekszik bemutatni kutatása eredményeit - noha azt írja: „nem szigorúan szakmai munkáról van szó" (I. kötet, 9. oldal) -, lexikonszerű szócikkekbe, illetve a II. részben történeti összefoglalókba tömörítve az összegyűjtött adatokat. A keménytáblás kötetekkel óhatatlanul is az akadémikusság igényének látszatát kelti (mindazonáltal megjegyzendő: a terjedelmi bőség is e kötészeti megoldás választását indokolja). Tapasztalatait levéltári, könyvtári stb. kutatásokra támaszkodva adja közre. Megtartja a Kekulé számozási szisztémát (másképpen: Sosa-Sandronitz System) az ősjegyzék közreadásakor. Gudenus János József ajánló sorai („lexikonként is funkcionál a könyv" - I. kötet, 9. oldal; „kézikönyvként használható a történelemmel és annak segédtudományaival foglalkozók számára" - I. kötet, 7. oldal) ugyancsak ezt a képzetet erősítik. Másrészt a tudományossággal szemben támasztott követelményeknek - még ha ez nem is volt a mű célja - számos ponton nem tud megfelelni, és ez komoly 389
