Levéltári Közlemények, 83. (2013)

Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején

Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe

számára a domonkosok visszatelepítését és helyzetük megszilárdítását, a rendet Erdély nem tudja befogadni.96

A kudarc után Bartók tovább működött ugyan Kőröspatakon,97 de tevékenységéről már nem rendelkezünk sok információval. Nem írt ugyanis több levelet Rómába, így 1718 nyarának végétől csak a rendfőnök és a provinciális levelezése szolgáltat néhány adatot vele kapcsolatban. 1718-1719 fordulóján pestis tört ki Erdélyben,98 és Bartók a sikertelenségre hivatkozva kérte a visszavonását a veszélyes, járvány sújtotta területről.99 Twinger azonban nem adta meg neki az engedélyt a távozásra, mert nem volt a helyére küldhető ember a provinciában.100 A visszatelepülés tervéről lemondani pedig egyelőre semmiképp sem akart, így Bartóknak maradnia kellett.101 A helyzete azonban egyre tarthatatlanabbá vált, ugyanis 1719-ben Kálnoki Adám, a rend egyetlen erdélyi pártfogója pestisben meghalt, ezzel a szolgálatában álló szerzetes mozgástere is leszűkült.102 Az év második felében már életjelet sem tudott adni, a provinciális 1720 januárjában halottnak hitte.103

Arról, hogy végül Bartók Mártont hogyan és mikor rendelték vissza Kőröspatakról, nem maradt fenn adat. 1721 nyarán azonban már Kassán találjuk, ahonnan az új rendfőnök ismét Erdélybe akarta küldeni. Antonius Pipia104 ugyanis ekkor felelevenítette a visszatérés tervét, és a szintén újonnan beiktatott provinciálisnak, Carolus Emernek105 meghagyta, hogy küldje a szerzetest Haller báróhoz106 annak érdekében, hogy legalább egyvalaki szolgálja a helyszínen a rend visszatelepítésének ügyét. A rendfőnökben egy darabig még élt a lelkesedés, mert augusztus 2-án az Erdélybe küldendő magyar szerzetesek képzésére Szombathe96 8. sz.irat

97 Erre eredeti megbízásán kívül a rendfőnök szeptember 3-án neki írt levele is felszólította. AGOP IV. 200. p. 60.

98 A járvány kelet felől érkezett a Székelyföldre, és a Barcaságra is átterjedt. Csík, Kászon és Gyergyó székekben kb. tizenkétezer, Brassó környékén tizenötezer áldozatot követelt. Chroniken, 1903. 58., 69-70., 90., 127.; Szádeczky, 1898. 229-300.

99 Dominicus Twinger levele Antoninus Cloche-nak, 1719. június 9. AGOP XIII. 79410. Prov. Hung.

1719. (A továbbiakban Twinger-Cloche 1719.06.)

100 Dominicus Twinger levele Antoninus Cloche-nak, 1719. március 4. AGOP XIII. 79410. Prov. Hung. 1719. (A továbbiakban Twinger-Cloche 1719.03.)

101 Twinger-Cloche 1719.06.

102 Sírfelirata ma a kőröspataki kastély falába épített táblán olvasható. Tüdős, 1998.50. Makó szerint Kálnoki a domonkos akciónak csak az egyik pártfogója volt, sőt egyenesen egy, a rend visz- szatelepítéséért kibontakozó „mozgalomról" ír. Makó, 2005. 140-141. A levelek alapján ezek az állítások is tévesnek bizonyulnak.

103 Dominicus Twinger levele Antoninus Cloche-nak, 1720. január 15. AGOP XIII. 79410. Prov. Hung.

1720. (A továbbiakban Twinger-Cloche 1720.)

104 Életrajza és rendfőnöki működése (1721-1725): Mortier, 1914. 303-313. Ld. még Walz, 1948. 698.

105 1720-1723-ig állt a magyar provincia élén. Vörös, 1921. 248-251.

106 AGOP IV. 200. p. 76. Mivel a rendfőnök kifejezetten a báró szót használta, feltehetőleg a kapjoni ágból származó III. Györgyre gondolt, mert a család másik, fehéregyházi ága 1713-tól grófi rangban volt, ráadásul ezekben az években György volt a „Haller-család első számú exponense". Trócsányi, 1988. 87,316.; Szádeczky, 1886. 68-72.; Nagy I., 1859. 26-38. A levél a báró kezdeményezésére utal, ennek azonban mindeddig nem találtam más nyomát.

87