Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Laczlavik György: Várday Pál helytartói működése 1542-1549
Közlemények Távollévő királyaink már a középkorban helytartókkal (vicarius, locumtenens) helyettesítették magukat.* 6 Ugyanezt tette Ferdinánd is. Elődei ugyanakkor csak háború esetén, vagy ha más országaikat látogatták meg, hagyták el királyságukat, tehát ideiglenesen voltak távol, ezért még az ideiglenes helytartói kormányzat is szokatlan volt a magyarok előtt.7 „De Magyarországot különben sem kormányozták soha helytartók, csak akkor, ha királyaink szomszéd tartományaikat látogatták meg, vagy külföldiekkel hadat viseltek. Szokatlan dolog az a magyarok előtt: hallani a királyról, de nem látni őt..." - írta már 1908-ban R. Kiss István.8 I. Ferdinánd 1528 vége és 1542 között valóban egyszer sem lépett magyar földre, így helyettesítésére mindenképpen nagy szükség volt. A Mohács előtti kormányzat központi szerve a királyi tanács és a királyi kancellária volt. Kubinyi András a Mohács előtti évtizedekben kettős királyi tanácsot feltételez: nagyobb avagy teljes, illetve szűkebb avagy részleges névvel illetve őket.9 Ezen döntéselőkészítő grémiumok Mohács utáni továbbélése a szakiroda- lomban nem elég megnyugtatóan tisztázott. Fraknói Vilmos szerint Mohács után a királyi tanács gyakorlatilag megszűnt és ezért panaszkodott az 1530. évi pozsonyi országgyűlés, hogy "nullurn consiliarium Hungarum, nullum fere officialem, nullum praefectum, nisi solo fortasse titulo, habet Maiestas Vestra".10 Schiller Bódog, aki már 1900-ban azt gondolta, hogy 1526 előtt kettős királyi tanács létezett, úgy vélte, hogy „azonnal a mohácsi vész után a tágabb királyi tanács elveszté tanácsjellegét."11 Márk László ezzel szemben úgy foglalt állást, hogy a - Kubinyi szóhasználatával élve teljes - tágabb tanács inkább lassan szűnt meg, illetve alakult át.12 Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy a hagyománynak megfelelően Ferdinánd trónra léptekor 13 főpap és 38 báró tette le előtte a tanácsosi esküt. Az uralkodó rendszeres fizetést utalt ki számukra, hogy együtt maradásukat biztosítsa, tagjai a legfőbb egyházi és világi méltóságviselők voltak (praelati et barones caetericjue consiliarii)!3 Amíg a Mohács előtti királyi tanácsban való részvétel a „praelati et barones" esetében, mint állásukból, hatalmukból, birtokaikból folyó jogosítvány volt, „a főurak a magánjogi alapon nyugvó előkelőségüknél fogva a tágabb királyi tanács született tagjai".14 „A Habsburgok felfogása [ezzel szemben] conferendi beneficia ecclesiastica in omnibus ecclesiis, quibus praelati ius patronatus non habent, exceptis tamen abbatiis preapositurisque maioribus, quod habeat facultatem et plenam authoritatem omnibus resipiscentibus et ad obedientiam nostram, [ac ad sinum gratiae et clementiae nostrae] redire volentibus nostra [in] persona gratiam faciendi [impertiendi]" R. Kiss, 1908. Függelék No. XX. 6 Erre legújabban kiváló példa: C. Tóth, 2004.141-170. 7 MOE I. 274., 279. 8 R. Kiss, 1908. XXVII. 9 Vö. Kubinyi, 1988. Kubinyi a korábbi vitát a Mohács előtti királyi tanács működéséről, mely főként Schiller Bódog (Schiller, 1900.) és Szilágyi Lóránd (Szilágyi, 1930.) munkássága nyomán alakult kis, saját kutatásai alapján átértékelve jutott erre a következtetésre. 10 MOE I. 274. Vö. Pálffy, 1999a 31. jegyzet 11 Schiller, 1900.178. 12 Márk, 1917. 473. 13 Ember, 1946. 75-79. 14 Schiller, 1900.163. 6
