Levéltári Közlemények, 83. (2013)
In memoriam - Dóka Klára (1944-2012)
Nekrológ igazán értékelni azt a jelentős teljesítményt, melynek mintegy elismeréseként az akkori Kulturális Minisztérium 1977. február 17-én hozzájárult, hogy az Országos Vízügyi Hivatal a vízügyi ágazat állami szerveinek, intézeteinek, vállalatainak működése során keletkezett történeti értékű iratanyag védelmére szaklevéltárat létesítsen. A hivatalos működés megindulásakor az őrzött iratanyag mennyisége 1363, 76 iratfolyómétert tett ki. Az elvégzendő feladat nagyságát jelzi, hogy az illetékességi kör akkor országosan 142 szervre terjedt ki. Mindeközben nem feledkeztek meg a levéltár közművelődési feladatairól sem, tíz napot fordítottak a Vízügyi Múzeumban létesítendő Balaton, Körös és Duna kiállítás anyaggyűjtésére. Ő maga úgy érezte, hogy bár szakmailag hasznos volt életének a vízügyben eltöltött időszaka, túl nagy volt az elszigeteltség. 1984-ben az Új Magyar Központi Levéltárba került, a Módszertani Osztálynak végzett különböző munkákat, s közben részt vett a könyvtáros egyesületen belül a levéltári szekció megszervezésében. Az ÚMLK Magyar Országos Levéltárba való beolvadása (1992) után is ebben a munkakörben dolgozott. Nehéz lenne kitérni e mozgalmas élet minden pillanatára, a hungarika kutatásokban való részvételét azonban mindenképpen említenünk kell. Német, orosz és latin nyelvtudása birtokában szlovéniai, szlovákiai, németországi levéltárak mellett Moszkvában is volt alkalma gyarapítani e fontos terület forrásaira vonatkozó ismereteinket. Aki csak kicsit is benne él a szakmában, az tudja, hogy Dóka Klára milyen hangyaszorgalommal szervezte nyugdíjazása után is (2007) már a kezdetektől szinte egyszemélyes intézményként a továbbképzések ügyét. 1996-tól vállalt részt a középfokú levéltári kezelői-, valamint a felsőfokú segédlevéltárosi tanfolyamok szervezésében, lebonyolításában. Munkáját többféle díj elnyerésével honorálták, bár ő azt mondta, hogy a hivatalos elismerés sohasem érdekelte. (Néhány ezek közül: Szocialista Kultúráért kitüntetés, fővárosi Pro Urbe-díj, Vízügy Kiváló dolgozója, 1992-ben az első Pauler Gyula-díjas, 2003-ban Széchényi Ferenc-díj, 2006-ban Ember Győző-díj.) Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ezeknél maradandóbb díjnak tartotta a szakma, az emberek megbecsülését. Dóka Klára életére igaz az a horatiusi idézet, mely így szól: „Non omnis moriar multaque pars mei. Vitabit Libitinam.", hiszen ő sem halt meg egészen, munkái, szakmaszeretete, humánuma követendő példa marad a jövő levéltáros nemzedékei számára is. Emlékét tisztelettel őrizzük. Kiss József Mihály 460
