Levéltári Közlemények, 83. (2013)
In memoriam - Dóka Klára (1944-2012)
DÓKA KLÁRA (1944-2012) Mindannyian, akik bármily csekély mértékben is, de részesei vagyunk a magyar levéltárügynek, szomorú szívvel fogadtuk a hírt, életének 69. évében, 2012. november 15-én elhunyt Dóka Klára, nyugalmazott főlevéltáros, hivatásának kiemelkedő szorgalmú képviselője. Bizton állíthatjuk, hogy minden, magára valamit is adó levéltáros ismerte nevét, s azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy az általa kutatott témákkal akárcsak érintőlegesen foglalkozó történészek sora is megbecsüléssel viseltetett személye iránt. Dóka Klára 1944. február 25-én, Léván született. Három évvel később szülei a Beneá-dekrétumok miatt állásukat veszítették, így Magyarországra jöttek. Csömörön egy Szlovákiába kitelepült család lakóházát kapták meg - II. világháború után kis kelet-európai történelem... Levéltárosi-tudományos pályája igen szerteágazó. Felsőoktatási tanulmányait 1963-ban kezdte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakán. A diploma megszerzése után, 1968-tól két éven keresztül Budapest Főváros Levéltára raktárkezelőként alkalmazta havonként megújított szerződéssel. Már egyetemi szemináriumi dolgozata a pesti céhes ipar válságával foglalkozott, ebben a témában született meg 1969-ben doktori dolgozata is. Ezután kapott levéltárosi kinevezést, majd a téma kutatását folytatva 1974-ben készítette el kandidátusi értekezését. 1996-ban az MTA történettudományok doktora címét az egyházi térképek feltárása eredményeként született monográfiájáért kapta. S itt most engedtessék meg a megemlékezőnek, hogy egy feladat és szakterület örököseként részletesebben is kitérjen Dóka Klárának a vízügy történeti forrásanyag levéltárrá szervezésében folytatott tevékenységére. 1974-től hét éven keresztül dolgozott ezen a területen. Ekkor alakult újjá a Vízügyi Dokumentációs Központon belül szakmai irányításával a Szaklevéltár Előkészítő Csoport. Itt most alkalom nyílik arra, hogy a levéltár fogalma mögé nézzünk, s vethetünk egy rövid pillantást egy levéltár létrejöttének fontosabb állomásaira is. A levéltár jelenti az épületet; ekkor az iratokat három egymástól távol eső helyen tárolták, majd 1975 februárjában jutott a csoport egy 600 m2 alapterületű, az előírásoknak megfelelő raktárhoz. A kutatóterem ugyancsak Újpesten, a Duna soron újabb egy év elteltével nyílt meg. Ekkor ugyan még nincs hivatalos szaklevéltári státusza az intézménynek, de a kutató forgalom már eléri a százas nagyságrendet. A levéltár fogalma jelenti az ott őrzött iratanyagot; 1975-ben a gyarapodás 800-, 1976-ban pedig 600 iratfolyómétert tett ki. A csoport szakmai munkájának egyik beszédes tanúbizonyságaként az utóbbi évben a benn lévő iratanyagból 350 iratfolyómétert selejteztek ki. A levéltár fogalma magában foglalja a benne dolgozó embereket is. A kezdetek folyamán hárman dolgoztak a levéltárban. Közülük még egy szakember, Beke Margit nevét említhetjük. Mindezen körülmények ismeretében tudjuk csak Levéltári Közlemények, 83. (2012) 459-463. 459
