Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Laczlavik György: Várday Pál helytartói működése 1542-1549
Közlemények szaszorítására és az ország egyesítésére, de csak ők képesek megvédeni azt a részt, ami megmaradt belőle. Ez a terület az 1543-1544. évi török hadjáratok során Siklós, Pécs, Székesfehérvár, Tata, Nógrád, Hatvan és Esztergom, a Drávától délre pedig Valpó és Atyina várainak elvesztése következtében tovább csökkent. Stájerország, Alsó-Ausztria és Bécs közvetlen fenyegetettsége nem engedte halogatni az új védelmi rendszer kiépítését. Magyarország és az örökös tartományok rendjei kölcsönösen egymásra utaltattak, hiszen a végvárak fenntartására „szükség van a Szent Császári és Királyi Felségek, meg a birodalmi fejedelmek pénzbeli és katonai segélyére [...], mert mindezekre a magyar hadiadó egymagában semmi szín alatt nem lesz elégséges."269 1543-ban az együttműködésre kész Várday helytartó és tanácsának hatáskörét jelentősen kibővítették, részben már a hadügyekre is kiterjesztve azt.270 Gondoskodni tartozott a végvárak megerősítéséről és a végváriak juttatásairól, valamint a főkapitányok és a horvát-szlavón bán fizetéséről. A főhadparancsnoknak megparancsolta a király, hogy minden fontosabb ügyben egyeztessen a helytartóval és a tanácsosokkal.271 Követeket küldhetett a pápához, a császárhoz és a Német-római Birodalom rendjeihez.272 Felügyelt az adóbehajtásra, a harmincad és egyéb királyi jövedelmekre, az ellenszegülők ellen támaszkodhatott az országos főkapitányok segítségére.273 Az 1542. évi besztercebányai országgyűlés (február vége-március eleje) két országos főkapitányt választott, nevezetesen az országos főkapitányi tisztséget (supremus capitaneus regni Hungáriáé) 1540 szeptemberétől egymaga viselő274 Perényi Péter mellett Báthory Andrást. Perényi illetékessége az ország északkeleti felében fekvő birtokaihoz közelebb eső, a Dunától északra és keletre elterülő országrészre terjedt ki, míg a Somogybán és Baranyában birtokos Báthory a Dunántúlon parancsnokolt. A két országos főkapitány együtt meglehetősen rövid ideig látta el feladatát, Ferdinánd király ugyanis Perényit, 1542. október 10-én elfogatta. Az uralkodó 1542. december 23-án, az 1542 novemberében Pozsonyban összegyűlt diéta javaslatára, Nádasdy Tamást nevezte ki Perényi helyére, aki először 1542. december 23.-1546 tavasza között töltötte be ezt a tisztet. Mivel Nádasdy birtokai szinte kivétel nélkül a Dunántúlon feküdtek, ezért a két országos főkapitány területi illetékességét megcserélték.275 269 (1547: XVI.) Pálffy, 1996.180. 270 „Instructio Regiae Maiestatis reverendissimo et in Christo patri domino Paulo de Warda archiepicopo Strigoniensi, primati Hungáriáé, legato nato, summo cancellario ac in regno Hungáriáé locumtenenti nostro simul consiliariis ex ordine dominorum praelatorum ac baronum Posonium per Suam Maiestatem delectis data." R. Kiss, 1908. Függelék No. XXIII. 271 „Qui tamen generalis capitaneus in omnibus negotiis maxime gravioribus mutuam semper intelligentiam cum praedictis locumtenente et consiliariis habere debebit." Uo. 272 „Oratores ad summum pontificem, Caesarem Maiestatem et imperium curent expediri." Uo. 273 Várday 1543. március 20-án pl. arra utasította Nádasdy főkapitányt, hogy vonuljon Nyitra megyébe, hogy az adószedők el tudják végezni munkájukat, és Podmaniczky Rafael ne akadályozza őket. MOL E 185 Várday Pál Nádasdynak No. 3. 274 1537-től az ország felső részeinek főkapitánya (supremus capitaneus partium regni Hungáriáé superiorum) 275 Pálffy, 1999a 46. 6-7. jegyzet. Az országos főkapitányokra vonatkozóan ld. Pálffy, 1997a 59-63., 42
