Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Irodalom - Kéthly Anna válogatott levelei. (1921-1976)
Irodalom bői, vagyis az 1889-1919 közötti időszakból a szerző egyetlen levelet sem talált. Pedig nagyon fontos időszak volt ez Kéthly Anna életében, utalhatunk akár az első világháború időszakára, az 1918-1920-as évekre. Ezek az események, az ekkor szerzett tapasztalatok, élmények életre szóló nyomokat hagytak benne. Ezek késztették őt arra, hogy egész életében - az emigrációban is - minden jobb- és szélsőjobboldali erők ellen fellépjen, és a lehetőségei szerint harcoljon ellenük. A 1919-1944 közötti időszakra vonatkozóan tekintélyes mennyiségű forrás található, ezek többsége főként nemzetgyűlési naplókban, különféle jegyzőkönyvekben, beszédekben követhető nyomon, levél alig akad közöttük. Kéthly iratait 1944 márciusában a Gestapo elvitte, számukról és sorsukról nincsenek információk. Emiatt a szerző ezen időszakból mindössze négy levelet közöl. A több mint 24 év alatt az első levél 1921-ben, a második 15 év kihagyással, 1936-ban, a harmadik 1939-ben, a negyedik pedig egy évvel később, 1940-ben keletkezett. Ez az időszak azért is fontos volt Kéthly Anna életében, mert politikai pályafutása az 1919 augusztusát követő években kezdődött, amikor az MSZDP Nőbizottságának tagjaként részt vett a gyermekmentő akciókban. Az első közölt dokumentum ezzel kapcsolatos. Ezen időből Kéthly Annának egy ismeretlen asszonyhoz 1921. június 27-én írott levelét emeljük ki, amit a gyermeknyaraltatási akció egyik közreműködőjéhez írt. A levélből kiviláglik Kéthly szociális érzékenysége és szolidaritása a nyomorgó gyermekek és családtagjaik, valamint az elesettek és áldozatok iránt. Az elesettekkel való együttérzése egész életében megmaradt, ezt bizonyítja ez a levél is, hiszen Kéthly, már fiatal korától kezdve, a nőmozgalom aktivistájaként részt vett a gyermekvédő akciókban és a különböző segélyszervezetek munkájában. A Hatvány Lajosné Somogyi Jolánhoz 1939. december 10-én írt levélben Kéthly egyszerűen csak megállapítja, hogy „mindenkinek megvan a saját batyuja, amit cipelnie kell". Levelének végén ugyanakkor utal arra, hogy „várjuk a mentő csodát, amely megkímél bennünket a legrosszabbtól: a közvetlen részvételtől", ami azt jelenti, hogy Kéthly remélte, hogy Magyarország tevőlegesen nem sodródik a háborúba. Ehhez kapcsolódik egy másik, 1940. április 1-jén, az adriai tengerpart mellől keltezett, szintén Hatvány Lajosnéhoz írott levele, amikor egy súlyos influenza után, amely „egy szörnyű idegleromlással is együtt járt", megszökött „az otthoni végeszakadatlan tél elől". Ebben a levélben már egyértelműen utal a háborús eseményekre, amikor kijelenti: „élünk, és várjuk az események végét [...] ki-ki temperamentuma szerint". Keserűen állapítja meg: „Egy biztos: a mi életünket, akik már túl vagyunk a második fiatalságunkon is, alaposan elrontották", hiszen „A legjobb esetet, a leggyorsabb befejezést véve is, a rendcsinálás legalább húsz évig tart." Pihen a „csodaszép" tenger mellett, s azt gondolja, hogy „talán nem is illik ezekre a nyugtalan dolgokra gondolni", zárásként azonban leszögezi: „mégis csak vissza kell találnom abba a világba, amelyben élnem-halnom kell". Az 1945-1956 közötti évekből is mindössze 17 a publikált levelek száma. 1950. évi letartóztatásakor az ÁVH lefoglalta megmaradt, illetve újabb iratait, köztük levelezését is. Zömük elkallódott, a szerzőnek csak elenyésző részét sikerült felkutatnia. Ezen időszakból két olyan levelet is találunk (7. és 12. sz. levél), amelyet Kéthly Anna a húgaihoz írt. Kéthly 1946. március 13-án, az angol Munkáspárt meghívására Angliába repült, és május végén tért haza. A több mint két hóna400
