Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Irodalom - Körbl, Hansdieter: Die Hofkammer und ihr ungetreuer Präsident. Eine Finanzbehörde zur Zeit Leopolds 1. Wien, Böhlau, 2009
Irodalom megírni egy kötetet, de a forrásokat közelebbről is ismerő olvasónak azért komoly fenntartásai lehetnek. A magyar szem számára érzékeny tévedésekkel is találkozhatunk, mint pl. az első nagyobb fejezetben a 37. oldalon, valamint később a 161. és 181. lábjegyzetben, ahol a szerző számára az Alsó-, illetve Felső-Magyarország fogalmak nem ismertek, pontosabban „egyesítve" Eszak-Magyarországnak hívja őket. Utóbbi esetben különösen szembeötlő a fogalmi zavar, hiszen a Körmöci Kamarát teszi meg a felső-magyarországi bányászat központjának, miközben az éppen az alsó-magyarországi bányászat jövedelmeit kezelte. Furcsa az eltérő használat, hiszen a 151. lábjegyzetben a fent említett földrajzi és politikai egységeket is jól elhatárolja. A szerző egyébként egyes korábbi szerzők (Theodor Mayer: Das Verhältnis der Hofkammer zur ungarischen Kammer bis zur Regierung Maria Theresias. In: Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung. IX. Ergänzunsband. Innsbruck, 1915., 178-263., Franz Mensi: Die Finanzen Oesterreichs von 1701 bis 1740. Wien, 1890., Heinrich Srbik: Der staatliche Exporthandel Österreichs von Leopold I bis Maria Theresia; Untersuchungen zur Wirtschaftsgeschichte Österreichs im Zeitalter der Merkantilismus. Wien, 1907; Brigitte Holl: Hofkammerpräsident Gundaker Thomas Graf Starhemberg und die österreichische Finanzpolitik der Barockzeit (1703-1715). Wien, 1976. (Archiv für österreichische Geschichte, Band 132.)) munkáira támaszkodva ad összefoglalást a magyarországi viszonyokról. Mellettük tűnik fel rendszeresen az Udvari Kamara instrukcióira és a már említett „Kézikönyvre" való utalás. A kötet gyakorlatilag egy klasszikus hivataltörténeti monográfia minden szeletét érinti, mindegyik részben az alapinformációkat osztva meg az olvasókkal: az alkotmánytörténeti részben főleg olyan, a korábbi szakirodalomból már ismert összefüggéseket, amelyek a kutatás összefoglalásainak tekinthetők. Jelentős adalékkal szolgál viszont a kötet hivataltörténeti fejezete a főforrásának tekinthető „Handbuch" vonatkozásában, hiszen az ott olvasható adatokat remekül illeszti a szakirodalmi megállapításokhoz és hivatali instrukciókhoz. Összességében jól látszik a munkán, hogy két, különböző célból (szakdolgozat, doktori disszertáció) készített mű összeillesztéséről van szó, amely kiegészül egy korrekt forrásközléssel. Ennek megfelelően az olvasó a Sinzendorf-per feldolgozását sokkal részletesebb ismerheti meg, a - magyar szempontból talán fontosabb - Udvari Kamara története kissé háttérbe szorul. Pótolja a részletesebb hivataltörténeti elemzést a forrásközlő függelék, hiszen kiemelkedő forrásértékű anyagokat tesz a szerző immár minden érdeklődő számára hozzáférhetővé. A 17-18. századdal foglalkozó magyar és külföldi történészek számára megkerülhetetlen monográfia született, amelynek eredményei minden bizonnyal beépülnek majd a Habsburg Monarchia államszervezetével foglalkozó későbbi szakirodalomba. Oross András 385
