Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Irodalom - Kriegführung und Staatsfinanzen.
Irodalom rendiség következtében kialakult pénzügyi szervezet dualizmusa a külföldi kutatók számára kuriózumnak számít, és valóban az is: a Magyar Királyságban létezett sokféle kamarai szerv, valamint az Alsó-Ausztriai Kamara részleges fennhatósága jól tükrözi a Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia közötti közjogi viszony sokféleségét, és annak kompromisszumokkal teli jellegét. I. Ferdinánd döntése, hogy az osztrák tartományokat halálát követően felosztotta örökösei között, a monarchia integrálódását nagymértékben elodázta, az egyes tartományok belpolitikai élete egymástól igen eltérő módon változott. A magyar olvasónak furcsának tűnik, hogy az osztrák tartományokon belül legalább olyan különbségek, fáziskésések, az igazgatási rendszerek sokszínűsége figyelhető meg, mint a többi, nem a monarchia törzsterületének számító országban. Az Alsó-Ausztria rendi berendezkedésével évek óta foglalkozó William D. Godsey az alsó-ausztriai és krajnai rendiség, valamint az állandó hadsereg kialakulásával kapcsolatban azonban éppen azt állapítja meg, hogy a tartományi rendszerről nem állítható egyértelműen, hogy az akadályozta volna az állandó hadsereg és a fiskális állam létrejöttét. A szerző az eddig általános elképzeléssel szemben, amely az állam-rendek közötti ellentétet, a különbségeket volt hivatott elsősorban hangsúlyozni, nézőpontja fókuszába épp ennek ellentettjét, vagyis a rendeknek az együttműködésben játszott szerepét állította. Nézőpontja kapcsán új összefüggések tárulnak fel, ahol elsődlegesen a rendeknek a hadügyben, az élelem- és hadianyag-ellátásban, a hadseregszállításban, a szállításban és a haderő biztosításában betöltött igen fontos szerepére derül fény. Ebben a szisztémában a rendek prominens képviselőinek jelentőségét is bemutatja a szerző, valamint hogy a rendi szervezeti keretek hogyan alakultak ki, hogyan alkalmazkodtak párhuzamosan az állami hadügy változásaihoz. A többi osztrák tartományra vonatkozóan igen kevés alapkutatás történt a témát illetően. Belső-Ausztria, Felső-Ausztria és Tirol tekintetében így hiánypótlónak tekinthetők azok a tanulmányok, amelyek a kötetben sorra következnek. Gernot P. Obersteiner tanulmánya az egyik legfontosabb osztrák tartománnyal, Stájerországgal foglalkozik. A tartomány jelentőségét növelte, hogy még 1619, a monarchia újraegyesítését követően is egészen a 18. század elejéig Béccsel párhuzamosan Grazban is hasonló közigazgatási központ létezett. Ez a kettősség jelentős konfliktusokat okozott a helyi, tartományi és a monarchia közötti érdekek miatt. Mivel Stájerország már a harmincéves háborút megelőzően is jelentős mértékben vett részt a magyarországi hadszíntér védelmében, ezért már ekkor kialakult az adóztatás alapjaként az ún. Gült, ami egy földesúri bevételen alapuló adó volt. A harmincéves háborút követően ez az adó egyre szélesebb téren egészült ki rendkívüli adókkal, ami a népességre nehezedő fej- és vagyonadótípusokból tevődött össze. Ezen felül a többi tartományhoz hasonlóan az állandó hadsereg ellátása is az adózók feladatává vált. A magyarországi rendekhez hasonlóan az 1660-as évek hadjáratai Stájerországban is jelentős konfliktusforrássá váltak, amikor a központi igazgatási szervek egyre nagyobb mértékben próbáltak beavatkozni a tartományi igazgatásba. Andrea Pühringer tanulmánya a hadiigazgatás és az adóigazgatás területén a felső-ausztriai kirendelt tartományi biztosok és a tartományi rendek közötti erőviszonyokat vizsgálta. Az osztrák tartományok közötti 376
