Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Irodalom - Kriegführung und Staatsfinanzen.
Irodalom tak. A kötet szerkesztőjének célja bemutatni azokat a finanszírozási módszereket, az egyes tartományok pénzügyi szerveinek ebben a rendszerben játszott szerepét. A cél igen indokolt, hiszen e témakörről általában az osztrák, magyar és cseh történetírásnak együttesen kevés ismeretük van. A magyar igazgatástörténetnek mindenesetre nincs szégyenkeznivalója, mivel e téren a '60-70-es években, valamint az utóbbi két évtizedben jelentős művek születtek. A tartományok közül az egyik legfontosabb szerep a cseh korona országainak jutott, amelyek fizetőképesség tekintetében kiemelkedtek a monarchia többi országa közül. Peter Rauscher kutatásaiból tudjuk, hogy II. Miksa uralkodásának végén a monarchia összes adóbevételeinek közel 53 százaléka a cseh korona országaiból származott. Nem csodálkozhatunk tehát, ha e tartományokról négy tanulmány is található e kötetben, egy-egy Cseh- és Morvaország, illetve kettő Szilézia vonatkozásában. A cseh történetírásban - hasonlóan a magyarhoz - igen jól kutatott az állam adóbevételeinek, illetve az egyes uradalmak gazdálkodásának története. Ez talán a közös marxista történetírásnak a gazdaságtörténetre összpontosító jellege miatt is így van. Petr Mat'a tanulmányában azonban olyan témát mutat be, amelyet eddig csak kevéssé vizsgáltak. Fő vizsgálati területe a belpolitikában, illetve saját jobbágyaikkal szemben igen erős nemesség és a bécsi központi pénzügyigazgatás közötti viszony tárgyalása, amely azonban épp ellenkező jellegű volt, mint a belpolitikai: a cseh nemesség igen csekély mértékben tudta képviselni saját pénzügyi érdekeit, amit - ismerve a szituációt - meg is lehet érteni, hiszen adóbevételeikre a monarchiának a legnagyobb mértékben volt szüksége. A harmincéves háborút követően elrendelt új pénzügyi berendezkedésre, illetve adórendszerre ez még inkább elmondható volt, aminek a csúcspontja a 18. század elején bevezetett accisa volt. A szerző igen komplexen vizsgálja azt is, hogy az új rendszer az egyes adózó csoportokra koncentrált-e vagy pedig elsődlegesen a nagybirtokokra alapozódott. Jifi David tanulmánya éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy Morvaország tekintetében elsődlegesen a kataszteri felmérés került eddig a kutatás középpontjába, a pénzügyigazgatás meglehetősen elnagyoltan kezelt terület volt. Tanulmányában az előzőhöz hasonlóan a cseh-morva történetírás által elhanyagolt Fehérhegy utáni időszakkal foglalkozik. Tanulmányában rámutat arra, hogy a harmincéves háború időszakában a katonaság ellátására semmilyen rendszer nem állt rendelkezésre, annak ellenére, hogy (hadszíntér lévén) jelentős katonai haderő állomásozott itt. Ez a rendszer vezetett oda, az 1670-es évekre a kormányzat - annak ellenére, hogy korábban a morva rendi gyűlések jelentős szerepet játszottak az adók körüli alkudozásokban - a morva tartományban is olyan rendszert vezetett be, amely szükségtelenné tette a tartományi gyűlések összehívását, így a rendeknek még kevesebb lehetőségük volt saját érdekeik képviseletére. A morva tartományokban csak 1698-ban vezették be a rendkívüli hadiadót, amit rendszeresen kivetettek, sőt 1715-ben több évre előre is. Az adómegállapításhoz a 17. század utolsó harmadában a birtok alapján készítettek összeírásokat, amely alapján a ház- vagy füstadót vetették ki. Ez az összeírás a spanyol örökösödési háború idején épült be az állami adózásba. Szilézia az egyik leggazdagabb tartománya volt a Habsburg Monarchiának. A tanulmánykötetben éppen ezért két közlemény is foglalkozik ezzel a tartomány374
