Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Forrásközlések - Kruppa Tamás: Thurzó Kristóf és az ellenreformáció. Egy lutheránus arisztokrata katolizálása, majd hitehagyása a 17. század elején
Kruppa Tamás: Thurzó Kristóf és az ellenreformáció szetesen nemcsak a patrónusi jogról, a fentebb említett falvakról, hanem végső soron az egész szepesi prépostságról volt szó. Erre utalt Rudolf király fentebb már idézett 1607-ben kelt levele; a szepesi prépostság két monográfusa, Pirhalla Márton és Bruckner Győző19 jóvoltából azonban ennél többet tudunk meg. A mindenkori szepesi gróf egyúttal a fennhatósága alá tartozó terület főkegy- ura is volt, amely jogot 1587-ben Bornemissza Gergely szepesi prépost halála után Thurzó Elek akart érvényesíteni, azzal érvelve, hogy a Szapolyaiak, akiktől a Thurzók elnyerték a Szepességet, főkegyurai voltak a prépostságnak.20 A király azonban, mint láttuk, Pethe Mártont nevezte ki, amely miatt hosszú viszálykodás kezdődött, Elek ugyanis jogot formált volna arra, hogy főkegyúrként beleszóljon a prépost személyének megválasztásába magának követelte azt, elvitatva a király jogát, mondván, hogy a király főkegyúri jogából nem következik, hogy másnak ne lenne, hisz van amikor a király királyi - azaz ebben az esetben főkegyúri - joggal együtt, van amikor anélkül adományoz.21 A helyzetet bonyolította, hogy Elek lutheránus volt, fellépése tehát a szepességi katolicizmus létét veszélyeztette.22 Éppen ezért volt rendkívüli fontosságú, hogy a prépostság és a Thurzó család közti, az elzálogosított és elvett birtokokat, valamint a patronátusi jogot illető nézeteltérés megszűnjön. Kristóf megtérése tehát a Szepességben egyre inkább visz- szaszoruló katolicizmus pozícióit erősítette, ugyancsak ezt a hatást váltotta volna ki Pethe kísérlete a felvidéki városok rekatolizációjára 1603-ban. A városok ellen indított támadás részét képezte a magyar király főkegyúri jogának hangoztatása a hatalom részéről; nyilvánvalóan ezzel függ össze az említett 1607-ből származó adat is. Kristóf tehát két tűz közé került; egyrészt buzgón részt vállalt a protestánsok elleni hadjáratban, másrészt a Thurzó család tagjaként és szepesi főispánként a prépostság elleni birtokjogi pereket is örökölte, amelyeknek nagy harcosa éppen az a Pethe Márton volt, akinek a főispánságot és a magyar tanácsosi tisztet köszönhette. Ráadásul tisztában kellett lennie azzal, hogy jogi szempontból gyenge lábakon áll a követelése, amint az kiderül Zrínyi György egyik roppant érdekes leveléből. A Zrínyiek és a bethlenfalvi Thurzók Zrínyi György testvére, Borbála révén, aki Elek felesége és Kristóf anyja volt, szoros rokonságban álltak egymással. Györgynek Monyorókeréken 1601. június 18-án kelt levelében olvashatjuk, hogy a Gönc mezővárosának birtokjoga miatt folyó perben a szepesi prépostság javára perdöntő bizonyítékok vannak a birtokában, tehát egy számukra kedvező döntés várható. Göncöt még Szapolyai János apja, István adományozta a prépostságnak, amely azonban a Mohács utáni zűrzavarban a Dobók, majd a Thurzók birtokába került. A 132-134., 156-160., Uo. r. Nr. 1610. März föl. 127-136. (MOL MF: W 1787), Uo. r. Nr. 98. Konv. 1610. Apr. föl. 5-10 (MOL MF: W 1787). Ez utóbbi iratok felkutatásában nyújtott nagylelkű segítségéért Fazekas Istvánnak tartozom köszönettel. 19 Bruckner, 1923. 20 A szepeshelyi káptalan prépostjának kinevezési jogát 1488-ban kapta Szapolyai István. Németh- Balázsik, 1994. 379. 21 Vö. 2. sz. iratot. 22 Pirhalla, 1899. 304-305. 299
