Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Gerhard Péter-KoLTAi Gábor-V. László Zsófia-RÁcz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt fővárosi vezetése 1957-1989 között
Közlemények a kilépések száma az évtized közepétől enyhén emelkedni kezdett, hogy aztán 1988-ban robbanásszerűen megugorjon.30 Másfelől a tagfelvételek száma is megfogyatkozott: míg 1980-ban még 7 658 fő lépett be valamelyik fővárosi alapszervezetbe, 1988-ban már csak 2 091. A kilépési hullám miatt érdemes közelebbről is megvizsgálni az 1988-ban a pártot elhagyók motivációit. A kilépések indokaiként némelyek őszintén bevallották, hogy nem értenek egyet a párt politikájával, létszámuk közel megtízszereződött (204-ről 2012-re emelkedett) egyetlen év alatt: míg 1987-ben a kilépőknek mindössze 6%-a hivatkozott erre, addig 1988-ban már 11,6%-uk indokolta ezzel kilépését. A többség azonban főként családi vagy egészségügyi okokkal magyarázta kilépését, illetve jelentős az „egyéb" kategória aránya: 1988-ban a kilépők közel fele már ide tartozott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kilépő nem volt hajlandó távozása indokát elárulni.31 Az 1950-es évektől kezdve a párttagság összetételéről és az újonnan felvertekről a Párt- és Tömegszervezetek Osztálya (PTO) évente legalább egyszer jelentést adott a Bp. VB-nek, a Bp. PB pedig négyévente, a pártértekezletekre készült beszámolójában foglalta össze a fontosabb változásokat a PTO jelentései alapján. A statisztikák adatait az 1. számú táblázat mutatja be. A felsőbb pártszervek nem voltak elégedettek a párttagság bővülésének folyamatával, mert úgy érezték, hogy a pártnak „nem számszerűleg, hanem politikailag kell erősödnie".32 Ennek érdekében az MSZMP KB 1972. november 14-15-ei határozatában szigorított a tagfelvétel rendjén, az éves növekedést a taglétszám 3%-ában maximálta, és meghatározta, hogy „főképpen az arra érdemes és alkalmas munkásokat, szövetkezeti parasztokat, műszaki értelmiségieket és fiatalokat" kell felvenni a párttagok sorába.33 A budapesti pártszervezetnek ez az utasítás különös gondot jelentett, mert a társadalom szerkezeti átalakulásának megfelelően a főváros lakosságán és így a párton belül egyre csökkent a fizikai munkások létszáma, míg a szellemi foglalkozásúak, az alkalmazottak és a nyugdíjasok aránya folyamatosan emelkedett.34 Ugyancsak egyre kevesebb fiatal tartozott a párttagok közé, bár a női párttagok száma emelkedett, amit a pártértekezleteken mindig pozitívumként értékeltek. A pártvezetés kiemelten kezelte az 1945 előtti ún. régi párttagok és a munkás- mozgalom szereplőinek ügyét, akiknek „erkölcsi-politikai megbecsüléséről" és a „pártéletbe való erőteljesebb bevonásáról" az MSZMP KB Titkársága még 1957. július 19-én határozott.35 A régi párttagok ügyeivel 1962-ig a pártbizottságok mellett működő külön bizottságok foglalkoztak. Ekkor a PTO vette át munkájukat, a régi 30 Az 1987. évi 3 402-ről 1988-ra 17 530 főre ugrott meg a pártból önként távozó budapestiek létszáma. A vizsgált időszak országos és megyei (fővárosi) statisztikáit 1. MOL M-KS-288.21.1984. 1. őe.; uo. 1986.1/1. őe.; uo. 1987.1. őe.; uo. 1988.1. őe.; uo. 1989.1. őe. 31 Vö. BFL XXXV.l.a.4. 798. őe. (1989. március 16.) 32 MSZMP, 1978. 389. 33 MSZMP, 1978. 390. 34 BFL XXXV.l.a.2. 6. őe. (1975. március 1-2.) 35 Az „erkölcsi-politikai megbecsülés" anyagi és szociális támogatást jelentett, ami fizetés- és nyugdíj-kiegészítéssel, kitüntetésekkel, üdülési lehetőséggel, orvosi ellátással, idősek otthonában való elhelyezéssel járt. A pártapparátust ugyanakkor előre meghatározott arányban régi párttagokkal töltötték fel. MOL M-KS-288.7.10. őe. (1957. július 19.); uo. 15. őe. (1957. október 18.) 216
