Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodása idején megerősítette a magisztrátus határozatát, és betiltotta a tűkészítők gomböntési tevékenységét.126 Más esetben is előfordult, hogy a Helytartótanács szakmai szempontok alapján, a minőséget szem előtt tartva tiltotta be a kontárok működését. Háború idején az egyik legfontosabb iparág a hadsereget ellátó élelmiszeripar volt, így a mészáros és pék céhek tevékenységére külön figyelmet fordított az állam. 1718-19-ben a pozsonyi pékek szinte kizárólag csak a hadseregnek sütöttek kenyeret, és a polgári lakosság úgy látta el magát, ahogy tudta. Nem egyszer Ausztriából kellett a városnak gabonát vennie, hogy ne haljanak éhen. A békeidőben azonban a pékek visszatértek polgári vevőikhez, és - mint írták - azóta is nagy bánatuk, hogy sokan még mindig otthon, vagy kontár pékek által sütött, nem megfelelő minőségű kenyeret esznek. A pékek céhe kérte a Helytartótanácsot, tiltsa be a kontárok tevékenységét, mert a nép az olcsó, rossz kenyeret veszi, és ők tönkremennek. A Helytartótanács a panaszt jogosnak találta, a kontárok által sütött kenyér minőségét pedig nem megfelelőnek titulálta, és az ügyben a magisztrátus támogatását is megkapta. Előbb a város, majd a Helytartótanács tiltotta be a kontároknak a kenyérsütést.127 4.4.3. A céhek egymás elleni konkurenciaharca A céhek bezárkózása, bővülésre, újításra, reformokra képtelen, és hajlandóságot sem mutató hozzáállása, a céhen kívül maradt kontárok létszámának növekedése természetszerűleg hozta magával, hogy a céheknek hamarosan egymás ellen is harcolniuk kellett a vásárlókért, a felvevő piacért, és a nyersanyagért. Ennek a konkurenciaharcnak leggyakoribb formája az volt, mikor a település régebbi, tehát helyzeti előnyből induló céhei minden eszközzel akadályozták az ugyanahhoz az iparághoz tartozó új céhek megalapítását. „Ősi", 16-17. századi, és az uralkodó által megerősített privilégiumlevelükben foglalt kiváltságaikra hivatkozva kifogásolták az újonnan alakult céhek működését, technológiáját, szokásait, stb. Erre már a fentiekben is láthattunk példát, mikor a nagyszombati szabó céh Rudolf magyar királytól kapott kiváltságát a Helytartótanács azért nem vette figyelembe, mert elavultnak találták, a körülmények ugyanis megváltoztak. Ugyanígy utasította el a Helytartótanács a kőszegi vargák panaszát is, akik azt jelentették be, hogy immár 100 éve csakis ők készítik ki termékeikhez a bőröket, és mostanában a beköltözött, és céhet alapított horvátok zavarják őket ebben. Természetesen ők sem találtak meghallgatásra.128 A pozsonyi német süveges céhből kiszorult legények új céh alapítását kérték az uralkodótól, mivel a céh nem vette fel őket. A régi céh hiába hivatkozott arra, hogy ők el tudják látni a piacot, a Helytartótanács úgy ítélte meg, hogy még egy süveges céhnek is jut elegendő vásárló, és engedélyezte számukra a céhalapítást. 126 MOL C 20 1730. október 10.; MOL C 20 1731. február 19. 127 MOL C 13 1727. július 28.; MOL C 13 1727. november 18. 128 MOL C 20 1737. június 4. 159
