Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodása idején 4.4.2. Rokon szakmák hatásköri vitája árucikkek előállításáról Megalakulásától fogva folyamatosan érkeztek a Helytartótanácshoz a rokon szakmák panaszai, főleg a varga-tímár, illetve varga-csizmadia céhektől. Állati eredetű bőröket csakis a tímárok készíthettek ki, a varga a már feldolgozott bőrökkel munkálkodhatott, de bizonyos fajta csizmát nem készíthetett varga, csak csizmadia. Ezekre a céhekre különösen odafigyeltek a helyi törvényhatóságok is, mivel az állati eredetű termékeket feldolgozó céheknek szigorú egészségügyi előírásokat is be kellett tartaniuk. Időnként mégis át-átrándultak egymás területére, ennek természetesen anyagi oka volt: a varga méltán gondolhatta úgy, hogy olcsóbban tudja előállítani a kikészített bőrt, mintha a tímártól kellene megvennie, illetve miért ne árulhatna ő is olyan lábbelit, mint a csizmadia, ha egyszer el tudja készíteni. A Helytartótanács néha úgy oldotta meg az ilyen jellegű panaszokat, hogy új céhlevelet adott ki, melyben határozottan és részletesen leírták, milyen mesterséghez tartozók milyen típusú termékeket készíthetnek, és mit nem. így pl. a körmöcbányai tímárok, vargák és csizmadiák maguk fordultak a Helytartótanácshoz azzal a kéréssel, hogy a tekintetes dicasterium határozza meg pontosan, ki milyen bőröket készíthet ki, illetve ki milyen lábbelit állíthat elő.118 A körmöcbányai tímár, varga és csizmadia céh közötti felosztást azonban az egyes céhek eltérő privilégiumai, illetve a helyi szokások és igények miatt nem lehetett egységesen alkalmazni az egész ország területén. Modorban pl. a vargáknak régtől fogva engedélyük volt bőrök kidolgozására, amennyiben azt saját használatra tették, és nem eladásra. Amikor ezt a kiváltságot megszerezték, a városban dolgozó tímárok nem tudtak még megfelelő mennyiségű bőrt kidolgozni. Csakhogy az idők folyamán felszaporodott a tímárok száma, és természetesen zavarta őket a vargák bőrkidolgozási tevékenysége, ezért kérték a Helytartótanácsot, tiltsák meg nekik ezt a fajta munkát. A Helytartótanács döntése értelmében a bőrfeldolgozás engedélyével rendelkező régi varga céh megmaradhatott kiváltságában, de az újabb alapítású varga céheket eltiltották tőle.119 Esetenként a Helytartótanács szélesebb körű vizsgálatra volt kényszerítve. A Sziléziából Körmöcbányára betelepedett kordovánosok hazájukban maguk készítettek ki bőröket. A helybeli tímárok azonban saját kiváltságaik megsértését látták ebben. A Helytartótanács a Magyar Királyi Udvari Kancelláriához küldte tovább az ügyet. A Kancellária elrendelte, vizsgálják meg a sziléziai és magyarországi gyakorlatot. Úgy találták, Sziléziában valóban megengedett, hogy a kordovánosok maguk készítsék ki saját részükre a megmunkálandó bőrt, Magyarországon viszont kordovános céh is alig van. Vizsgálódásaik során pl. Alsó- és Felső-Magyarországon egyet sem találtak. így a vitát eldöntendő pontosan és részletesen körülhatárolták, milyen típusú bőröket és milyen módszerrel 118 A vargákra és a tímárokra: MOL C 20 1734. január 29., a vargákra és a csizmadiákra MOL A 35 1735. március No. 61. 119 MOL C 13 1731. augusztus 23. 157
