Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodása idején ni. Ez okból minden céh kiváltságlevelében számos olyan artikulust találunk, melyek a céheknek a vásárokon való részvétel alkalmával különböző előnyt, sőt, monopóliumokat biztosítottak. A céhek legfontosabb kiváltsága az volt, hogy az idegen céheknek, mestereknek az áruit felülvizsgálhatták. Ez a kijelölt látómesterek dolga volt, és ha a vizsgált áru nem ütötte meg a kívánt mércét, akkor elkobozták, megtiltották az eladást. A vizsgálatért ráadásul ún. látópénzt is szedett a helyi céh az idegenektől. A több napos vásárokon előírhatták, hogy az első napon csak a helyi céh árulhat, az idegenek csak a vásár előtti napokban, illetve a vásár utolsó napjain árulhattak, természetesen ott is csak a céh engedélyével. A kontároknak egyáltalán nem engedték meg az árusítást, csakis kivételes esetekben, akkor is leginkább a városfalakon kívül. Ha mégis engedély nélkül, vagy a városon belül nyitottak sátrat, akkor nemcsak termékeiket, hanem még szerszámaikat is elkobozhatta a céh. Nyersanyagbeszerzésnél a helyi céh élvezett előnyt, ha a mesterek a maguk számára már bevásároltak, akkor a maradékot vásárolhatta fel a többi, idegenből érkezett céh. Az árakra vonatkozóan a helyi céheket kötelezte a törvényhatóságok által kiadott limitáció, de az idegen céheknek a konkurencia kizárása céljából a céh szabta meg, hogy náluk alacsonyabb áron nem árulhatnak. Ha ez mégis megtörtént, a céh büntetést szedett, vagy súlyosabb esetekben elkobozhatta a szóban forgó árukészletet is. A magisztrátus minden esetben támogatta a céhek vásárra vonatkozó kiváltságait és tevékenységét, hiszen a kiváltságlevél azt is előírta, hogy a beszedett büntetések, illetve az elkobzott áru értékének a fele minden esetben a céhet, másik fele a magisztrátust illette.75 Mindebből sejthetjük, hogy a helybeli céheknek gyakorlatilag minden lehetősége megvolt ahhoz, hogy a más céhek és iparosok áruját teljesen kizárják a vásárokról, így akadályozzák a szabad versenyt, és kiiktassák a konkurenciát. 4.2.1. A látópénz szedésével kapcsolatos panaszok Az országgyűléseken felmerülő céhes visszaélések között a legelőkelőbb helyen éppen ezért a vásárokon történt atrocitások kerültek tárgyalásra. A Helytartótanács felállása előtt a súlyosabb, vásári visszaélésekkel kapcsolatos fellebbezett ügyekben a Magyar, illetve Szepesi Kamara, valamint a Magyar Királyi Kancellária intézkedett. Ezeket az 1723 előtt le nem zárult ügyeket a Helytartótanács azután átvette, és saját kebelén belül intézte tovább, illetve fejezte be. A bőségesen előforduló esetek közül a legtovább húzódó ügy az ungvári csizmadiák panasza volt. Előbb a megyéhez fordultak, majd onnan került tovább az 75 Mivel a felsorolt kiváltságok általánosak voltak, és szinte minden céh privilégiumlevelében találkozhatunk vele, erre vonatkozóan ld. a felsorolt forráskiadások bármelyikét (Spiesz, 1978, Tuza-Vissi, 2000, Vissi, 2003, Tuza, 2005a), a Királyi Könyvek közel 400 évet felölelő köteteinek céhes leveleit (Királyi Könyvek DVD-ROM, 2006.), vagy a több száz kiadatlan céhlevelet (MOL C 25). 147
