Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Tuza Csilla: Céhszabályozási kísérletek, céhes viszonyok III. Károly uralkodásának idején
Közlemények A 17. század végétől a kameralista gazdaságszemlélet jegyében az állam különböző rendeletekkel segítette elő az ipar fejlesztését, manufaktúrák alapítását. 1725-ben azok az iparosok, akiket a magas taksa megfizethetetlensége miatt, vagy származásuk, vallásuk, stb. miatt nem kerültek be a céhbe, védlevelet (Schutzdekret) kérhettek és kaphattak az uralkodótól. Az ilyen oltalomlevél birtokában bárhol vállalhattak kézműves munkát, és árujukat is szabadon árulhatták. Az udvar megbízására dolgoztak az ún. király szabadjai (Hofbefreite), akik szintén mentesek voltak a céhes fennhatóság alól. I. Lipót még Becher javaslatát felhasználva dologházakat alapított, ahol állami megrendelésekre készítettek különböző árucikkeket, majd III. Károly az árvaházakat is bekapcsolta ebbe a hálózatba. A század 20-as éveitől pedig egyre gyakrabban adtak ki csak egy tartományra, vagy az összesre vonatkozó rendeleteket, és egy-egy iparággal foglalkoztak, nem egy-egy céhvei.17 A Német-római Birodalomban a közigazgatási és politikai szétdaraboltság és az erős központi hatalom hiánya miatt erősebb volt a céhrendszer. A város életében betöltött szerepüket tovább erősítette az is, hogy védelmi feladatokat is elláttak. Egy-egy bástya vagy falrész erődítése, és a védelme háború esetén a céhek feladata volt. A nagyobb német államok összefogásával valósult meg végül 1731-ben egy, az egész birodalomra kiterjedő, átfogó céhreform,18 de az egyes német államokban tovább folyt a céhek befolyása elleni harc, így pl. 1737-ben Poroszországban I. Frigyes Vilmos érvénytelenítette az összes céhlevelet, és újakat adott ki, ún. Generalprivilegium-okat.19 Az 1770-es évekre Poroszországban a céheknek már nem volt pénzügyi hatalmuk, saját bírói fórumuk, sem politikai funkciójuk. Megszűnt a monopolhelyzetük egy-egy iparág területén, és teljes egészében az illetékes törvényhatóság felügyelete alatt álltak. Nem zúgolódtak azonban, mivel az állam védte a céheket a céhen kívüliek és saját legényeik lázadásai ellen, és elegendő munkát biztosított számukra.20 2. Céhes fejlődés a török kiűzése után Az oszmán uralom megszűnése után gombamód szaporodtak az új alapítású céhek szerte az egész országban. Ezek a céhek többnyire azonban a helyi igényeket és a mindennapi élet szükségleteit kielégítő iparágak képviselőiből verbuválódtak. A gyéren lakott vidékeken az egyes iparágakat gyakorló mesterek ugyancsak kis létszáma miatt nem ritkák a több, akár 20 mesterséget tömörítő óriáscéhek sem.21 Ezen a helyen kell megjegyeznünk, hogy a Magyarországon, 17 Az osztrák örökös tartományok manufaktúráinak 18. századi fejlődésére ld. Otruba, 1981. 18 Erre nézve ld. Hausherr, 1955., Winzen, 2002., valamint a poroszországi kísérletekre és I. Frigyes Vilmos szerepére Mittenzwei-Herzfeld, 1990. 19 Erre ld. Nagy, 1966. és Mittenzwei-Herzfeld, 1990. 20 Erre a sajátos helyzetre nézve Id. Schultz, 1995. 21 A 17. század végén a volt hódoltsági területeken létrejött céhek működésére és szerveződésére 136
