Levéltári Közlemények, 83. (2013)
Közlemények - Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe a 18. század elején
Siptár Dániel: A domonkos rend visszatérési kísérlete Erdélybe regáció hamar felismerte, és az olasz és német anyanyelvűek helyébe egyre inkább magyarokat szándékozott küldeni. Azok hiányában azonban csak az erdélyi missziót nagy számban kérő itáliai rendtagok következetes elutasítására volt képes. A végleges sikert csak azoknak a magyar szerzeteseknek a révén lehetett elérni, akik a kantai noviciátusból kerültek ki, vagy a magyar rendtartománnyal való egyesüléskor jöttek Erdélybe.184 Nyelvtudás nélkül tehát egy rend meglehetősen kevés eredménnyel dolgozhat egy területen, ami elsősorban abból adódik, hogy a helyi lakosság körében nem tehetnek szert komolyabb megbecsülésre. Mindössze a misézésre és a legfontosabb szentségek kiszolgáltatására korlátozódhat a tevékenységük. Ha pedig a hívekkel nem alakulhat ki szoros kapcsolat, a megtelepedési kísérlet szinte kudarcra van ítélve. Az az érvelés, amelyet Pázmány a székelyeknek a magyar ferencesekhez való ragaszkodásával kapcsolatban a kapucinusok ellen alkalmazott, illetve a pálosok nagy erdélyi népszerűségének ténye szintén aláhúzzák a visszatérés helyszínén a helyi társadalom viszonyulásának szerepét. Az imént bemutatott domonkos kísérlet pedig más olyan tényezőkre is rámutat, amelyek a megtelepedés helyszínén jelentkeznek. Eszerint befolyásolja a sikert a helyi egyházi hierarchia viszonya az ügyhöz (Mártonffy szerepére gondolhatunk), a lakosság vezető rétegének véleménye, esetleg - amennyiben jogában áll - döntése (a domonkosok esetében a Katolikus Státus elutasítása), valamint a nemegyszer szintén meglévő, más rendek jelenlétéből adódó konkurencia (itt a jezsuitáké) is. A jezsuiták ugyanis nemcsak azért nehezítették meg a domonkosok visszatérését, mert a szóban forgó kolostorépületeket tőlük kellett volna elvenni, hanem propagandájuk révén is, amellyel a riválist befogadni készülő erdélyi közvéleményt is ellenük hangolták. A visszatérést gátló szerepük annyira nyilvánvaló volt, hogy Bartók kifejezetten ezt tartotta az elsődleges, sőt talán az egyetlen oknak.185 Mindezek alapján tehát egy szerzetesrend újbóli megtelepedésének sikerét három általános feltétel határozza meg, amelyek teljesülését egyenként több tényező befolyásolja. Szükség van valamilyen külső hatásra, ami minden esetben egy felsőbb hatóság intézkedését jelenti, legyen az a király, egyházi vagy világi patrónus, a Szentszék, vagy katonai erő. Másodszor a megtelepülő rendnek alkalmasnak kell lennie a feladatra, azaz egyrészt egy elérhető célt annak elérésére alkalmas stratégiával kell megvalósítania,186 másrészt megfelelő anyagi és személyi feltételekkel kell rendelkeznie annak a rendtartománynak, amelyből a megtelepedési kísérlet kiindul. Ennek a rendhez kötődő kettős feltételnek a megvalósulása a rend vezetésének (rendfőnök, tartományfőnök) és a feladattal megbízott, Magyarországra küldött szerzetes(ek)nek a tevékenységében bonta184 Galla, 2005.112-113., 302., 316., 322-323., 327,330., 334-338., 344-345., 355., 357. Ugyanerre a problémára a ferencesek esetében ld. Györffi, 1989. 38-39. 185 A jezsuiták rivális rendként máshol és máskor is megnehezítették a többi rend letelepedését. Kiváló példa erre a hieronymita szerzetesrend Selmecbányái próbálkozásának megakadályozása: Siptár, 2008. 68-69. 186 Szűkebb értelemben ez jelentheti azt, hogy nem a régi javak visszaszerzésével, hanem új helyeken való megtelepedéssel kell próbálkoznia. 105
