Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - In memoriam G. Vass István (1942-2011)
G. VASS ISTVÁN (1942-2011) A halál az oly gyakori váratlanságával ragadta el néhány hónappal 70. születésnapja előtt, 2011 júliusában, Gádorosi Vass István kollégánkat, az egykori Új Magyar Központi Levéltár utolsó (megbízott) főigazgatóját, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főlevéltárosát. Azt a kimagasló tudású, szerény kollégát, aki számára a család mellett a munka, a szolgálat jelentette élete értelmét. A békési Gádorosról indult az útja, ahonnan a megkülönböztető jelzőt is választotta a neve elé. Az orosházi gimnáziumban tett érettségit követően a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-történelem szakán folytatta tanulmányait, ott szerzett középiskolai tanári oklevelet 1965-ben. Érdeklődése első sorban az élő irodalom és az irodalomtörténet felé vonzotta. Szakdolgozatát is ilyen témából készítette. Ám a fiatal diplomás számára a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum kínált állást, s ezzel örökre eljegyezte magát a történeti kutatásokkal. Szoros együttműködésben a megyei levéltár kiváló szakembereivel, Szabó Ferenccel és Bálint Ferenccel, bekapcsolódott a helytörténeti kutatásokba. Tanulmányai jelentek meg a Békési Élet hasábjain, dokumentum köteteket szerkesztett a megye 19-20. századi politika- és társadalomtörténetéből. Az 1945 után megalakult demokratikus pártok helyi történetét dolgozta fel 1975-ben sikerrel megvédett bölcsészdoktori disszertációjában. 1979-ben a békéscsabai múzeum történetéről publikált kismonográfiát. Széleskörű szakmai tevékenysége elismeréseként 1972-ben a megyei múzeumi szervezet igazgatóhelyettesévé nevezték ki. A sikeresen indult történész-muzeológusi pálya 1980 tavaszán éles fordulatot vett. Meghívták a számos szakmai, szervezeti és személyi problémával küzdő Új Magyar Központi Levéltár munkatársai közé, melynek irányítását röviddel előtte vette át Verő Gábor a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának helyettes vezetője. Noha a levéltár nem volt ismeretlen számára, az új munkahely nagy kihívást jelentett. Felkészültsége, kapcsolatépítő tulajdonságai ekkor mutatkoztak meg igazán. Ennek elismeréseként 1983-ban a vállalati osztály vezetésével bízták meg. Nem csupán a vállalati iratok átvételét, feldolgozását irányította, de bekapcsolódott a magyar levéltárügy egyik legjelentősebb korabeli szakmai vállalkozásának, a Magyar Állam szervei 1945-1950 című lexikonnak az összeállításába is. Ezt hamarosan a tanácsigazgatási szervekről (1950-1970) készített kézikönyv követte, melynek ugyancsak egyik szerkesztője lett. Levéltárosi szakmai látókörét, miként életinterjújában beszélt erről, a Levéltári Szemle számára sok éven át a Der Archivar című folyóiratról készített ismertetések bővítették. Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2:251-254. 251
