Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Irodalom - Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg monarchiában
Irodalom Hazánk 1526-tól 1723-ig hadszíntérré vált, így két évszázadon át a katonai célú térképek kerültek előtérbe. Jellemző a 16. század második felének és a teljes 17. századnak magyarországi térképeire, hogy rajtuk, kevés kivétellel, hadi seregek, táborok és a császár vagy a szultán képei láthatók. Pálffy Gézának, az MTA Történettudományi Intézet főmunkatársának az Angielini várépítész família horvát-szlavón és a magyarországi határvidéken az 1560-1570-es években végzett térképészeti munkásságát feltáró kiváló, 95+108 oldalas, 32 térképet és váralaprajzot színes táblán közlő magyar és német nyelvű kismonográfiája négy fejezetre oszlik. Az első fejezet, a Bevezetés, a 16. századi törökellenes határvédelmi rendszer első térképeit ismerteti térképtörténeti források alapján. A hét országot átfogó közép-európai történetírás szakemberei majd egy évszázada jól ismerik és használják a Bécsben, Karlsruhéban és Drezdában fellelhető vaskos albumokat (térképgyűjteményeket), összesen öt kötetet, amelyek nagy számban tartalmazzák egykori magyar- és horvátországi várak alaprajzait vagy oldalnézeti ábrázolását. A kötetek a horvát, szlovén, osztrák, magyar, német, szlovák és román térképtörténet-írás nagy forrásértékei. A várábrázolások mellett a díszesebb megjelenésű bécsi és a karlsruhei gyűjtemény öt térképen mutatja be a 16. század második felére újonnan kiépített törökellenes határvédelem sok száz kilométer hosszú rendszerét az Adriai-tengertől északkelet felé húzódó irányba. A horvát és szlavón végvidéki főkapitányságot, a Mura és a Duna között fekvő kanizsai és győri generalátust, a komáromi erődítmény hátországát jelentő Csallóközt, a Garam mentén fekvő alsó-magyarországi bányavárosokat oltalmazó ún. bányavidéki végeket és a felső-magyarországi főkapitányságot. A drezdai kötet értékét egy kéziratos Magyarország-mappa növeli, amely a legkorábbi kéziratos Magyarország térképeink kiemelkedő darabja. A térkép szerkesztését első publikálója 1566 előtti időre tette, az újabb kutatások szerint azonban az 1570-es években keletkezett. A térkép Nicolo Angielinihez köthető, akihez egyébként a karlsruhei, általa szignált Felső-Magyarország térképe alapján, a teljes atlaszok anyagát is kötik. A legújabb művészettörténeti vizsgálatok egyenesen úgy vélik, hogy a kódexcsoportban található munka kompiláció, amelyet Nicolo Angielini saját és más szerzők lapjai alapján másolt egybe. A második fejezetben, Az Angielini család a magyar-horvát hadszíntéren, a szerző egy, a térképtörténészek által sokáig homályba vesző rejtély megoldását adja. A térképtörténészek Nicolo Angielini tevékenységét ismerték és kutatták. Először Szathmáry Tibor figyelt fel 1993-ban arra, hogy Nicolo Angielini mellett felbukkan egy bizonyos Natale Angielini is, de a térképtörténész úgy vélte, hogy Natale és Nicolo minden valószínűség szerint ugyanaz a személy. A magyarázat: Nicolo Angielini karácsonykor született, a karácsony pedig olaszul 'natale'. Ezt fogadták el a kutatók, sőt, korábbi munkáiban a szerző is. Pálffy Géza újabb bécsi udvari kamarai és hadilevéltári kutatásai eredményeként kimutatta, hogy az eddigi elképzelésekkel ellentétben az 1560-1570-es években nem egy, hanem három Angielini nevű várépítész működött a Habsburg 202