Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Irodalom - Segédletek az Osztrák Állami Levéltár (Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv) magyar vonatkozású irataihoz.
Irodalom Hangsúlyozandó viszont, hogy a munka minden egyes, még be nem fejezett fond esetében szervesen folytatható. S rögtön kiemelendő: a több évtizednyi, szisztematikus munka eredményeként nem csupán az alapok készültek el. Példának okáért a Finanz- und Hofkammerarchiv talán legfontosabb és legnagyobb magyar vonatkozású fondja, a Hoffinanz Ungarn esetében — amelynek feltárását az 1980-as évek végén még Gecsényi Lajos kezdte el az első 40 csomóval, majd utódja, Fazekas István folytatta — 164 igen vaskos faszcikulus feldolgozása készült el. Ez azt jelenti, hogy ebből az anyagból a 16. század elejétől egészen 1641-ig páratlanul gazdag adatbázissal rendelkezünk. Mivel pedig ebben a régi jelzeteket is megtaláljuk, így számos 19-20. századi szignatúra — köztük akár az ezt az anyagot előszeretettel hasznosító piarista történész, Takáts Sándor hivatkozásai — is gyorsan azonosíthatók és ellenőrizhetők. Hasonló jelentőségűnek nevezhető a Haus-, Hof- und Staatsarchiv felbecsülhetetlen értékkel bíró magyar vonatkozású irategyüttesének, az Ungarische Aktennek a feltárása (ráadásul mind a négy iratsorozata: az Allgemeine Akten, Specialia, Comitialia és Miscellanea), amelyet Buzási János és Fazekas István szinte teljességgel feltérképezték. De a CD-ROM alapján 1521-től 1643-ig pártalanul gazdag információanyaghoz juthat minden olyan magyarul tudó kolléga (kiemelhetem: bárhol a világon!), aki az Oszmán Birodalom történetébe a Habsburgok konstantinápolyi követeinek jelentései révén kíván betekinteni vagy valaminek alaposabban utánanézni. Ám a 19. század, főként a reformkor és a Bach-korszak egyetlen komoly kutatója sem mellőzheti, hogy ezentúl ne nézzen legalább bele a Kabinettskanzlei vagy a Staatsrat iratainak hasonlóan gazdag adatbázisába, amelyek egy jelentős része most Ress Imre munkájának eredményeként áll rendelkezésünkre. A politika-, igazgatás- és diplomáciatörténet mellett szinte nincsen olyan területe a magyar történeti kutatásoknak, amelynek művelői e hatalmas értékű adatbázist ne hasznosíthatnák. A Finanz- und Hofkammerarchiv iratainak jelentős feldolgozottsága miatt természetesen a gazdaság-, pénzügyigazgatás-, bányászat- és birtoktörténet kutatói kifejezett előnyöket élveznek. Mivel azonban a pénz már a kora újkorban is minden dolog mozgatója volt, a Habsburg-pénzügyigazgatás Magyarországon pedig erősen centralizált volt, ezért a társadalom-, város- és művelődéstörténet művelőinek is kutatási ötletek tárházát jelentheti e különleges kiadvány — nem is beszélve például a numizmatákról, akiknek a pénz és érme szavakra keresve találatok sokasága jelenik meg. Mindezeken túl külön hangsúlyozni szükséges, hogy mivel a kiadvány címében jelzett magyar vonatkozás természetesen nem modern (etnikai), hanem történeti, azaz a klasszikus Hungarica értelemben értendő, ezért a CD-ROM a történeti Magyarország összes utódállamának, köztük is elsősorban a horvát, a szlovák, a burgenlandi és az erdélyi (román/magyar) kutatók számára páratlan értéket jelent. Bár elsőre furcsán hangozhat, véleményem szerint mégis megállapítható: ezen adatbázis nemcsak magyar nemzeti kincs — amelyet így joggal támogatott a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Szakkollégiuma —, de egyúttal alapvető kutatási segédlet a szlovák, román, horvát, sőt még számos területen 192
