Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években
Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as évek végén ellátásban résztvevő szakemberek, intézmények, különféle szakmai szerveződések, társadalmi szervezetek és egyházak részvételével. 1990 elején „a főváros a hajléktalan-kérdést a nagy társadalmi nyomás hatására ma már menhely felállításával is kezelni kívánná, úgy gondoljuk, hogy ezen állami és helyhatósági feladat ellátását a megfelelő feltételek biztosításával átruházhatja és kontrollálhatja egy alapítványi menhely létrehozásában való közreműködéssel is". Ez volt a Menhely Alapítvány, amely azzal a céllal jött létre, hogy segítséget nyújtson a Budapesten élő hajléktalan embereknek. Az alapító öt szervezet között volt a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága, mint a Fővárosi Önkormányzat elődje, továbbá az Újpesti Családsegítő Központ, az Oltalom Karitatív Egyesület, a Szegényeket Támogató Alap és a Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság. Az alapítvány működését egy rövid kitérő után Budapesten a VIII. kerület Vajdahunyad utca 3. szám alatti épületben kezdte meg, amely korábban a Munkásőrség laktanyája volt.106 1990 őszén az új kormány létrehozta a Népjóléti Minisztériumon107 belül a Szociális Válságkezelő Programok Irodáját, amelynek többek között egyik feladata lett a hajléktalan-ellátás kezeléséhez szükséges intézményrendszer kiépítése. Az Iroda az 1990-1991 telén szükséges válságlépések megtétele mellett, a korábbi szakmai műhely ajánlásainak megfelelően előterjesztést készített a hajléktalanság jogi rendezését szolgáló szakmai-szabályozási kérdésekről. Az előterjesztés jogi szabályozásként a törvény szintet javasolta, és jelezte az egyéb kapcsolódó jogszabályok átgondolásának szükségességét is. A törvényi szintű szabályozásra azonban ekkor még nem kerülhetett sor.108 A hajléktalanügy a modern jogállamiságnak megfelelően átkerült a rendészeti kérdések köréből a szociális ügyek közé. Ekkor még eldöntetlen maradt az a kérdés, hogy ki a felelős a hajléktalan emberek ellátásáért. A hajléktalan ellátórendszer kiépítéséhez a lökést a hajléktalan emberek már említett demonstrációi adták. Ezek mentén alakult ki szakmai összefogás a különféle szervezetek, szolgáltatók, civilek, egyházak és állami szereplők összefogásával. A fővároson kívül több vidéki nagyvárosban is hasonló események játszódtak le, amelyek után átmeneti szállások, népkonyhák, nappali melegedők jöttek létre. Krízisvonal létesült és napirendre került az utcai szociális munkások foglalkoztatásának és képzésének ügye is. A szociális munkások képzéséről már a Németh-kormány alatt megkezdődtek az előkészületek. Csehák Judit miniszter megbízására, Bánfalvi István MÓL XIX-C-13-a-657-1989. december 13. 107 A SZEM jogutóda, a Népjóléti Minisztérium 1990. május 23-ától 1998. július 8-áig működött. A hajléktalan-ellátás első központi szabályozása az előterjesztést követően több mint egy évet váratott magára. Az első hajléktalanügyi jogszabály A hajléktalanokról gondoskodó egyes szociális intézmények feladatáról és működéséről szóló 2/1992. (I. 6.) NM rendelet volt, amely nem tett kísérletet arra, hogy definiálja a hajléktalanságot, csupán a hajléktalan-ellátások két év alatt kialakult formáit írta le. 49
