Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - H. Németh István: A bezárkózó polgároktól a feljelentőkig. Állami várospolitika - széthulló rendi város?
H. Németh István: A bezárkózó polgároktól a feljelentőkig. akár előnyökkel is járhatott volna számukra. 12 esetben ugyanis mint közinformáció („mondják", „azt hallottam a városban" stb.) jelenik meg az információ forrása. A felekezeti hovatartozás ez esetben sem jelentett nagy törésvonalat, mivel a 21 városi alkalmazott esetében csak nyolcról tudjuk biztosan, hogy katolikusok voltak. A helyi kamarai alkalmazottakkal sem találkozunk nyíltan, jóllehet az ő szerepük sokkal fontosabb lehetett — hiszen maguk a kiküldött biztosok jó része is a harmincadosok közül került ki —, mivel mindössze hat esetben mutatható ki jelenlétük, közülük a legtöbben természetesen a helyi harmincados.28 Olyan személlyel, aki kifejezetten evangélikusként jelenne meg a forrásokban, és a biztos forrásai közé sorolhatnánk, nem találkoztunk. A városi tisztújításokról szóló jelentések közül a kismartoni kifejezetten bőbeszédűnek mondható a tekintetben, hogy is történt valójában a helyszínen az egyes tisztségek elosztása. A Kismartonban kamarai biztosként megjelenő Bemard Venier kamarai tanácsos maga elé hívatta a szószólót, és először magán- beszélgetés során kikérdezte a város viszonyairól. Komáromi szószóló roppant készségesnek bizonyult és részletesen beszámolt arról, hogy szerinte a város bajainak legnagyobb okozójának a bíró helyettese tekinthető. Miután a szószólónak egyik ellenlábasát sikerült befeketítenie, hamar el kellett búcsúzniuk egymástól, de Komáromi ígéretet tett, hogy a biztost a tisztújításkor mindenben segíteni fogja. Ezt követően Venier Paul Leutgeb szentmártoni harmincadoshoz fordult információkért. Beszélgetésük során megállapodtak abban, hogy a harmincadost városbíróként fogják felterjeszteni, harmincadosi tisztében pedig Leutgeb 28 éves fia fogja követni. A választás a terveknek megfelelően zajlott le, és Leutgeb harmincadost 44 szavazattal megválasztották.29 A 17. század végén figyelhetünk fel arra, hogy a biztosok a tisztújítás megkezdése előtt vagy azt követően nyilvánosan kihirdették, hogy a városlakók beadványokat és kérvényeket nyújthatnak be hozzá.30 Ettől kezdve a biztos — vagyis az állam/uralkodó személyes képviselője — és a városok polgárai/lakói között közvetlen kapcsolat jött létre.31 A városlakóktól megkapott beadványok általában a városi vezetők rossz elszámolásairól és visszaéléseiről számoltak be, főként az olyan tisztségekben (mint az ispotálytiszt), amelyek a város birtokaival közvetlen kapcsolatban voltak. A város birtokain gazdálkodó, általában nem választott, hanem kijelölt tisztviselők ellen már korábban is sokszor szerepelt a község vagy a választott község által beadott panaszokban. Ebben az esetben azonban már közvetlen olyan hatalomhoz kerültek ezek a panaszok, amely erre hivatkozva azonnal intézkedhetett, vizsgálatot indíthatott a kifogásolt városvezetők ellen, vagy ha a panaszok a választást megelőzően érkeztek be hozzá, akár 28 Pozsony (MOL, E 34. pag. 506.), Selmecbánya (uo. pag. 443.), Kismarton (no. pag. 482.), Körmöcbánya (uo. pag. 568-569.), Trencsén (uo. pag. 588.) 29 MOL, E 34. pag. 481-482. 50 MOL, E 34. pag. 317., 331., E 41.1691. Nr. 136-137. 31 Lásd erre: Buckle, 1997; Voos, 2001; Schennach, 2003; Schunka, 2006; Würgler, 2005; Nubola- Würgler, 2002; Nubola-Würgler, 2004; Nubola-Würgler, 2005; Nubola-Würgler, 2006. 131
