Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből
Közlemények megírásához is felhasznált. Franck főműve, a Breviculus originum Guneschre tett hatása nyilvánvaló; emellett szóba jöhet még — ahogy később látni fogjuk — Thomas Bordán Virtus Coronata c. munkája is. Franckenstein szász ispán híres műve, a Breviculus originum Nationum et praecipue saxonicae in Transilvania/ Kurtz-gefaster Bericht von der Einwohner sonderlich aber der Sächsischen Nation in Siebenbürgen Ursprung latinul és német fordításban épp az előző évben, 1696-ban jelent meg Nagyszebenben.86 Gunesch nem véletlenül hivatkozik műve végén a Breviculus-ra, amely komoly előrelépést jelentett a szász történetírásban; Francknak ugyanis eredeti források alapján sikerült tisztáznia a sokat vitatott erdélyi szász eredetkérdést, ezzel paradigmaváltást hozva a probléma tárgyalásába.87 A 17. századi történetírók források iránti érdeklődése az erdélyi szászoknál is megfigyelhető: ekkor írták az első forrásfeltáró erdélyi szász egyháztörténeti műveket; ekkoriban született egy jogtörténeti munka és több forrásalapú erdélyi kortörténet, amelyekhez a szerzők az országgyűlési jegyzőkönyveket, a Szász Universitas és zsinat tárgyalásainak iratait is felhasználták.88 Georg Kraus, a legjelentősebb 17. századi erdélyi szász krónikás szintén nagyobb mennyiségű oklevelet és iratot épített be művébe.89 A történeti források iránti érdeklődés Gunesch munkásságában is megfigyelhető. Fides Saxonum című műve készítésekor kéziratos forrásokat is felhasznált, s ugyanabban az évben a szászvárosi káptalan történetéhez forrásgyűjteményt állított össze Antiquitatis Capituli Saxopolitani címmel.90 Nem kizárt, hogy Guneschre Franck forrásfeltáró munkája is hatással volt, amelyet épp az előző évben ismerhetett meg. Az pedig egészen valószínű, hogy Franck Breviculus-a és a Fides Saxonum célkitűzése közötti hasonlóság nem véletlen. A Breviculus — Szegedi Edit szerint — a súlyos betegségben szenvedő, a halál közelségét sejtő szász ispán egyfajta végrendeletének tekinthető, amelyben saját közössége eredetét akarta megírni. Munkája apológiái és informatív funkciót tölt be egyszerre, mert egy közösség védelmében íródott, és mert Franck szerint az ítéletek gyakran a tudatlanságon alapultak.91 Franck műve részben politikai indíttatású volt: ezt főleg az a rész mutatja, ahol Erdély Habsburg-uralom alá kerülését kommentálja; itt a Flabsburgok „régóta óhajtott és természetes urak" („langgewünschte und natürliche Herren") képében jelennek meg, akik a szászokat felszabadították az oszmán iga alól.92 86 Frank, 1696. További kiadások: Kolozsvár 1697, Helmstedt 1697, Danzig 1701. Vö. Szegedi, 2002.362. 87 Szegedi, 2002. 362., 365. 88 Armbruster, 1991.196. 89 Vogel, 1994. 56. 90 Antiquitatis Capituli Saxopolitani, sive brevis Commemoratio Actorum Capitularium, Pastorum Szászváros, hinc inde ex Litteris transmissionalibus, relatoriis, aliisque ultro citroque missis epistolis, comparata, ac in ordinem redacta [...] 1697. Schriftsteller-Lexikon, 1983. II. 43. 91 Szegedi, 2002.362-363. 92 Szegedi, 2002. 369. 98
