Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években

Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as évek végén

a prémiumnak a részaránya, ami a vezetők anyagi ösztönzésének, a nyereség növelésében való érdekeltségüknek fő eszköze volt. A jelentés szerint 1988-ban az első számú vezetők átlagos évi jövedelme 706,4 ezer Ft volt, amit a vezetők több mint a fele nem ért el. A köztük lévő differenciálódást jelzi, hogy 17%-uk viszont egymillió Ft feletti jövedelemmel rendelkezett 1988-ban. Az Országos Munkaerőpiaci Központ vizsgálta a vezetők jövedelmének nagyságát népgazdasági áganként is, mely szerint 1988-ban a kereskedelemben dolgozó vezetők átlagos jövedelme volt a legmagasabb (ellentétben a korábbi évekkel). Az iparban foglalkoztatott vezetők jövedelmük szerint csak a 4. helyen álltak, míg a legrosszabb jövedelmi pozícióban a mezőgazdasági vezetők voltak. A budapesti és vidéki vezetők jövedelme között is jelentős különbség volt, természetesen a budapestiek javára.73 A jelentés kitért az első számú vezetők létszámösszetételére és jövedelmének alakulására nem, kor és iskolai végzettség szerint is. A nemek szerinti arányok tekintetében az első számú vezetők 93%-a férfi, jövedelmük átlagosan 8,3%-kal magasabb, mint a női vezetőké. Az életkor szerinti arányoknál megállapította a jelentés, hogy a női vezetők átlagéletkora néhány évvel alacsonyabb, mint a férfiaké (45,9 év a nőknél, 48,4 év a férfiaknál). Iskolai végzettség tekintetében az első számú vezetők 96,8%-a legalább középiskolai, több mint háromnegyedük pedig felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezett.

Vezetői prémiumok kifizetésének korlátozása

Az 1988-at megelőző húsz évben a vállalatok és szövetkezetek első számú vezetői központilag előírt mutató és központilag meghatározott mértékrendszer szerint kapták prémiumukat. A prémiumok jelentősen szóródtak ugyan, de a szélső értékek között nem volt elfogadhatatlanul nagy különbség, a prémiumok összegei a korlátozott nyilvánosság és az általában javuló életkörülmények mellett nem keltettek visszatetszést.

1988-ban — az érdekképviseleti szervek egyetértésével — ugyancsak a fenti elveken alapuló rendszer működött. Érdemi eltérést a személyi jövedelemadó bevezetése jelentett, amelynek következtében a bruttó prémium átlaga (változatlan nettó érték mellett) közel kétszeresére nőtt. Mindezek következtében — ha szűk körben is — indokolatlanul magas prémiumok alakultak ki. Felismerve ennek veszélyeit, 1989-ben gyökeresen megváltoztatták a vezetői érdekeltség rendszerét úgy, hogy megszüntették a legtöbb központi előírást és a munkáltatóra (vállalati tanács, közgyűlés vagy államigazgatási szerv) bízták a prémiumfeladat és mérték meghatározását. Így „megszűnt annak lehetősége, hogy a szélsőséges prémium okául államigazgatási intenciók szolgáljanak" — olvasható az Állami

73 A jelentés ezt azzal magyarázta, hogy a vidéki vezetők jó része az alacsonyabb átlagjövedelmű szövetkezeti szektorban dolgozott, pl. a legalacsonyabb átlagjövedelmű mezőgazdasági vezetők 99%-a.

39