Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697). Történeti apológia az erdélyi Habsburg-uralom kezdetéből

Szirtes Zsófia: Andreas Gunesch: Fides Saxonum in Transylvania (1697).

polgármesternek írt levelével egyezik meg) ne éljen vissza, ne adja tovább, hanem tartsa titokban. A királybíró és a polgármester hűsége már többször kiállta a próbát, amelyet a császár kitüntetéssel is elismert. Zabanius lelkész érdemei is egyre gyarapodnak, ezért a tábornok visszafogottságot és szerénységet ajánl, hogy ezáltal ne ossza meg az egységet, hanem erősítse meg azt. Felhívja figyelmét, hogy viselkedése a császári udvarban visszatetszést kelthet.51

Rabutin aggodalma nem volt alaptalan, mert a lelkész fia, Johannes Zabanius szebeni polgármester ekkoriban folyamatos levelezésben volt az erdélyi császári katonaság vezetőivel, akiktől a legfrissebb információkhoz jutott a törökök által tervezett hadjáratról, majd annak kimeneteléről.52

1697 nyarán Erdély fontos stratégiai szerepet játszott a török tervekben. A török hadvezetés egy része és maga Thököly Imre is az Erdélybe való bevonulást támogatta, amely megnyitná az utat Felső-Magyarország felé és lehetővé tenné Thököly „királlyá" való kinevezését. A másik vélemény szerint Pétervárad ellen kellett volna vonulni. Titel elfoglalása után végül a törökök az Erdély elleni hadjárat mellett döntöttek, s el is indultak, hogy a Maros mentén betörjenek az országba. A Savoyai Jenő vezette császári csapatok szeptember 11-i zentai győzelme azonban megakadályozta tervük megvalósítását.53

Ebben az eseménydús, politikai feszültségekkel teli közegben íródott a Fides Saxonum. A mű bemutatása előtt ismerkedjünk meg szerzője munkásságával.

2. A szerző

A Fides Saxonum szerzője az erdélyi szász lelkészek azon csoportjához tartozott, akik egyetemi peregrinációjuk után hazájukba visszatérve lelkipásztori tevékenységük mellett az erdélyi történelem tanulmányozásával is foglalkoztak. Andreas Gunesch, Szászsebes város lelkésze és az unterwaldi káptalan dékánja 1648-ban született Nagyszebenben, ahol édesapja a százak tanácsának tagja volt. A nagyszebeni gimnázium elvégzése után, 1670-ben a wittenbergi egyetemre irakozott be, ahonnan 1674-ben tért haza. 1680-tól Szászsebes székben lelkész, kezdetben Péterfalván (Petersdorf/Petre§ti), majd 1685-től Kehieken (Kelling/ Cilnic), 1702-től pedig szászsebesi lelkész. 1703 decemberében hunyt el.54

51 Tény, hogy Isak Zabanius a felkelés után két évvel egyik írásával már I. Lipót császárt köszöntötte

névnapján: „Majestätischer Ehrenthron des Glorwürdigsten Kaisers Leopoldi Magni, am Tage Leopoldi. Hermannstadt, 1699, den 25. Nov. 4-to." Schriftsteller-Lexikon, 1983. III. 529.

52 Georg Wilhelm Löffelholz tábornok például aug. végén Brassóból írt levelet Johannes Zabaniusnak, amelyben a legújabb török hadmozdulatokról számolt be. Georg Wilhelm Löffelholz gróf Johannes Zabaniusnak, 1697. aug. 23., Brassó. DJAN Sibiu, Colecjia de documen- te medievale. U VI. Nr. 2076. Vö. még: Karl Ludwig Acton Johannes Zabaniusnak, 1697. szept. 8., Péterváradi tábor. Uo. Nr. 2078.; Jean Louis Rabutin de Bussy Johannes Zabaniusnak, 1697. szept. 8., Péterváradi tábor és 1697. szept. 12., Zenta. Uo. Nr. 2079.

55 Varga )., 1986. 251-252.

54 Schriftsteller-Lexikon, 1983. II. 41-42.

89