Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. - Közlemények - Körmendi Tamás: A Hontpázmány nemzetség címerváltozatai a középkorban
Közlemények feltűnő, hogy a Forgácsok annak ellenére is ragaszkodtak a 15. században már meglehetősen ódivatúnak számító sisakpecsétjeikhez, hogy ennek a pecséttípusnak virágkora Magyarországon még az Anjou-korban lezárult, és a címeres pecséteken a 14. század második felétől már többnyire pajzsba foglalt ábrázolásokkal találkozhatunk.80 Mindezt szerintem csakis azzal lehet magyarázni, hogy a Forgács család tagjai már a 15. században is inkább a sisakdíszükben szereplő nőalakot tekintették a jelvényüknek, mintsem a félholdat. Ami pedig Forgács (IV.) János pecsétjének lebegő holdsarlóit illeti, ezek miatt sem kell a vésnököt hibáztatnunk. Egyszerűen arról van szó, hogy a sok sisakpecsét között ez kivételesen címerpajzsot ábrázol: doborpajzsba foglalt, növekvő, koronás nőalakot, feje mellett kétoldalt holdsarlókkal. Nyilvánvaló, hogy míg a címerpajzsban meg lehet jeleníteni lebegő motívumokat, addig a sisakpecséteken a sisakdísz elemeit (mint esetünkben a félholdakat) a dolgok természetéből adódóan lehetetlen egymástól elszakítva ábrázolni. Ezért szerepelhetnek Forgács (IV.) János címerpajzsos pecsétjében 1441-ben és 1446-ban is lebegő holdsarlók — és ezért kell Forgács (II.) Péter, Forgács Bódog és Forgács (I.) Gergely sisakpecsétjein viszont szorosan tapadniuk a nőalak halántékához (Kat. 5.6.1., 5.7.1., 5.8.1. sz.). 3.3. Részösszegzés A Forgács-ág kezdeti, félholdat ábrázoló címere a 15. század elejére összetett sisakdísszé alakult, amelyben az eredeti címermotívum egy koronás nőalakot formázó segédsisakdíszhez illesztve szerepelt, a szimmetria kedvéért megkettőzve. Talán a segédsisakdísz és holdsarlók méretbéli különbsége lehetett az oka, hogy idővel a szűz vált a család címerének meghatározó motívumává, a holdsarlók pedig egyre inkább háttérbe szorultak. A növekvő nőalakot a 15-16. századi emlékeken (köztük a család 1525-ben nyert címereslevelén) többnyire még akkor is sisakra illesztve — tehát sisakdíszként — ábrázolták, ha nagy ritkán pajzsba foglalták a család címerét. A pajzs körül külső ékítményeket egyetlen esetben sem láthatunk: ezt talán szintén azzal lehet magyarázni, hogy a címermotívum sisakdísz-jellege túl erősen érvényesült. Az egyetlen színes ábrázoláson (az 1525-i armálison) a pajzsmező kék, a nőalak ruhája vörös, a félholdak pedig ezüst színűek. 4. A kisebb ágak címerváltozatai Dolgozatomnak a nemzetségi címer legkorábbi történetét tárgyaló fejezetében már szó esett arról, hogy a FFontpázmányok kisebb ágai (vagyis azok, amelyek nem tartoznak sem a Szentgyörgyiek, sem a Forgácsok családfájához) a 14. század közepétől kimutathatóan olyan jelvényt használtak, amely felfelé néző 80 Bertényi, 2003. 61. 24
