Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években

Közlemények megfelelően a közveszélyes munkakerülés törvényileg büntetendő cselekmény volt, évente mintegy 2-300 embert ítéltek szabálysértési eljárás keretében sza­bálysértési elzárásra. Az 1984. évi törvény43 bevezetése után a bírói ítélettel súj­tott, ún. közveszélyes munkakerülők száma kétezer fölé emelkedett. A '80-as évek végére azonban megváltozott a munkakerülés megítélése. Erre utal László Jenő, az Igazságügyi Minisztérium miniszterhelyettese 1989. április 26-án kelte­zett átirata Halmos Csabához, az ÁBMH elnökéhez, melyben „indokoltnak tartja a közveszélyes munkakerülés bűncselekményi és szabálysértési tényállásának a megszüntetését". Ezt a felfogást megerősítette az 1989. évi XXIII. törvény hatály­balépése, amely a „kmk"-t nem minősítette bűncselekménynek.44 További érdekes dokumentum olvasható Halmos Csaba államtitkár tollából, aki 1989. április 2-án keltezett, Németh Miklós miniszterelnöknek írt levelében reagált a hazai beruházások esetleges amerikai kormánygaranciáinak megadá­sával kapcsolatban az Amerikai Egyesült Államok részéről korábban is felmerült aggályra, mely szerint Magyarországon büntetni rendelik a közveszélyes mun­kakerülést. Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének két munkatársával folytatott megbeszélésről készült feljegyzésben45 „a jelenlegi nyílt munkanélküliséget elismerő helyzetben az önhibáján kívül munka nélkül ma­radó személyt véleményünk szerint emberi jogaikban sérti közveszélyes mun­kakerüléssel való vádolhatóság, illetve az ehhez kapcsolatos esetleges hatósági (rendőri) zaklatás lehetősége". A nagykövetség munkatársai célszerűnek vélték a rendelkezés hatálytalanítását, ugyanakkor Halmos Csaba államtitkár sem tar­totta „indokoltnak" az érvényben levő szabályok betartását, ezért 1989. március 31-én kelt levelében kezdeményezte a közveszélyes munkakerülés büntetésének mellőzését.46 A rendszerváltozást követően a munkaerő-piaci átalakulás kihívásaira intéz­ményesült formák sora alakult ki, de a munkaügyi hivatalok nem voltak képesek minden egyes emberhez eljutni, ezért egy idő után állandósult azoknak a hátrá­nyos helyzetű embereknek a köre, akikhez nem jutott el az információ a rendel­kezésre álló lehetőségekről, így a munkanélküli-segélyről sem. 43 Az 1984. évi 19. számú törvényerejű rendelet vezette be a szigorított javító-nevelő munkát, ame­lyet fő büntetési tételként határoztak meg. Célja a munkakerülő, parazita életmódot folytató sze­mélyek munkára szoktatása, kötelezése. A rendeletet a közveszélyes munkakerülés vétségét el­követőkkel szemben szabták ki, tartama 1-2 évig terjedt, halmazati és összbüntetés esetén három év lehetett. A közveszélyes munkakerülést az 1989. évi XXIII, törvény iktatta ki a magyar büntető­jogból, de maga a szigorított javító-nevelő munka csak az 1993-as Btk. módosításával szűnt meg, miután a 13/1992. (VIII. 7.) IM rendelet annak végrehajtását határozatlan időre felfüggesztette. 44 MÓL XIX-C-6-a-I/5-1989. 45 A Tengerentúli Magánberuházási Társaság beruházásvédelmi garanciáinak a Magyar Népköztársaságra történő kiterjesztésével kapcsolatos tájékoztatásról van szó. 46 MÓL XIX-C-6-a-I/5-1830-1989. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom