Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Kovács Csaba: Átalakítás vagy szétverés? A szocialista jellegű mező- gazdaság végnapjai és a kárpótlás utáni gazdálkodás néhány sajátossága
Forrásközlések korábban a tagság szinte teljes egészében részt vett a háztáji keretek közé kihelyezett baromfitartásban, addig a '90-es évek végére ez sokkal kevesebb családot érintett. Báli szerint az a mintegy kétszáz család, mely „nagyban" foglalkozik baromfitartással, testesíti meg leginkább a vállalkozói jellegű, piacorientált gaz- daságmodellt, ugyanakkor a termelési folyamatok önerőből történő megoldása, bármiféle kooperációval szembeni bizalmatlanságuk az utóparaszti szemlélet és mentalitás továbbélését támasztja alá. Egy-egy gazdaság integráló szerepe meghatározó a baromfitenyésztők között. Ezek közé tartozik a Szíjártó Bt. is, amely a település legnagyobb baromfitartójaként és tojástermelőjeként — piaci kapcsolataira alapozva — mintegy 30 másik gazdaságtól vásárol fel tojást, s értékesíti azokat. A korábbi szakszövetkezetből kiváló, a baromfitartáson belül elsősorban kacsákra specializálódott Viador Szövetkezet (a későbbiekben más néven szerveződött újjá) az egyénileg megtermelt állomány közös értékesítését szervezi, emellett pedig olyan költségesebb beruházásokat is megvalósított (takarmánykeverő, gabonapelyhesítő, premix üzem), melynek révén saját állományuk mellett takarmánnyal látják a környék baromfiállományának jelentős részét is. E két — egymással olykor vetélkedő — érdekcsoport meghatározó tagjai már a '80-as években is kötődtek a tojásfelvásárláshoz és takarmánykereskedelemhez. Eredményességükhöz minden bizonnyal hozzájárult a rendszerváltás előtt megszerzett szimbolikus, kapcsolati és szakismereti tőke hasznosítása, sikerességük pedig követendő mintát kínál a termelésbe újonnan belépőknek is. Az, hogy milyen üzemszervezeti típus válik be hosszú távon, még nem dőlt el. A tanulmányban három sikeres példát is bemutat a szerző (szövetkezet, társasági forma, családi gazdálkodás), ám többségük esetében az általános tőkehiány és a piac bizonytalansága miatt valamilyen fokú integráció vált szükségessé. Elmondható tehát, hogy 1990 után a paraszti típusú, önellátáson alapuló néhány hektáros, több lábon állásra törekvő gazdaságok mellett létrejöttek a településen az igazán sikeres, beruházásra, alkalmi bérmunkára, nagyobb állatállomány tartására képes baromfitenyésztő, tojástermelő gazdaságok is, melyek sikertörténetet reprezentálnak. 250
