Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Kovács Csaba: Átalakítás vagy szétverés? A szocialista jellegű mező- gazdaság végnapjai és a kárpótlás utáni gazdálkodás néhány sajátossága
Forrásközlések érintette. A beruházási támogatások nagysága például „az 1980-as évek közepén nem érte el az egy évtizeddel korábbi összeg egyharmadát sem. Míg 1975-ben a mezőgazdasági beruházások bruttó összegének egyharmadát, 1980-ban csak mintegy negyedét, 1985-ben pedig csupán egytizedét finanszírozták támogatásból."8 Csökkent ugyanakkor a mezőgazdasági exporttermékek világpiaci ára, ami szintén érzékenyen érintette a magyar gazdaságot, s mivel a belső árak is mesterségesen nyomott szinten voltak, ezért a támogatások csökkenésével egyidejűleg a mezőgazdaság nyeresége jelentősen visszaesett. A kormányzat által kialakított és fenntartott gazdasági struktúrán belül a mezőgazdaság problémái odáig vezettek az 1980-as évek végére, hogy a felismert, de addig mindössze feljegyzések formájában rögzített válságjelekre az Országgyűlés is reagált. Az 1988. évi III. törvény módosította a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló korábbi törvényt, lehetővé téve a veszteséges vagy felszámolásra váró szövetkezeteknek az egyszerűbb formájú működésre való áttérést. A törvény nem mondható hirtelen jött ötletnek, előkészítése jóval korábbra tehető. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) Szövetkezeti Főosztálya már 1987-ben feljegyzést készített a minisztérium akkori vezetőjének, Váncsa Jenőnek. A feljegyzés a veszteségesen termelő szövetkezetek szak- szövetkezetté alakításának okairól, az átalakítás utáni működésről szól, illetve megemlíti, hogy az átalakítások/átalakulások már jogszabályba foglalás előtt megkezdhetők.9 Hogy a veszteséges működés nem egyedi, szűk körben meglévő jelenségnek számított, arról tanúskodik megannyi, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Szövetkezeti Főosztályának iratanyagában található feljegyzés. Ezek sorába tartozik a vizsolyi Lenin tsz-ről készült is, amely az ügyirat szerint siralmas anyagi helyzetben volt, és éppen a csődöt próbálta elkerülni. Mivel — mint fentebb említettem — a vizsolyi termelőszövetkezet anyagi kondíciója nem volt egyedi jelenség, érdemes a csőd közeli helyzet okait és a felszámolás elkerülése érdekében született megoldást röviden áttekinteni. A téesz a '70-es és '80-as években több alkalommal is veszteséges volt, így jó néhányszor szanálni kellett; a veszteség jobbára az alaptevékenységből, vagyis a mező- gazdasági termelésből adódott, amit fokozott az aszály okozta kár. A pénzügyi helyzet javítására új vezetőséget neveztek ki („választottak"), amely célszerűbb, gazdaságosabb működést ígért, majd annak érdekében lépéseket is tett, hiszen növelte a termelékenységet, hatékonyságot. Az adósságállomány azonban még így is túl nagy volt, ezért hitelhez folyamodtak. Mivel azonban a bank úgy látta, hogy kockázatos hitelt adnia, ezért felmerült részéről a kölcsön azonnali követelése, amely azonban a szövetkezet megszűnését idézte volna elő. A tsz vezetésének számításai szerint azonban a szövetkezet felszámolása és az annak következtében kialakuló munkanélküliség megoldása olyan mértékben terhelte volna meg az állami költségvetést, hogy célszerűbbnek tűnt a további működés. Ehhez 8 Uo. 226. 9 MOL XIX-K-9-X-32013/5/1987 227. d. A feljegyzés szövegét 1. az 1. sz. iratban! 242
