Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Simon István: Egy kiegyezés vége. Reformok és illúziók
Simon István: Egy kiegyezés vége 2. A politikai pluralizmus többpártrendszer keretében való megvalósítását bátor és példamutató döntésnek tartják. Úgy vélik, hogy az egypártrendszer olyan külföldről átvett modell, amely nem felel meg sem a nemzeti sajátosságoknak, sem annak a politikai és gazdasági környezetnek, amely felé Magyarország orientálódni kíván. A döntés előreláthatólag kihatással lesz a kelet-európai szocialista országokra, sőt lehet, hogy azokat lépéskényszerbe hozza. 3. Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos párton belüli vizsgálódás és a KB történelmi albizottságának elemzése azt a törekvést tükrözi, hogy a történtek tárgyilagos megvilágításával, az események széles körben elfogadható értékelését alakítsák ki. Sok külföldi forrás érzékelteti azt a véleményét, hogy az 1956-os események értékelésében létrejött kompromisszum számukra törékenynek tűnik. A Központi Bizottság állásfoglalásai kapcsán a magyarországi reformok továbbviteléről a következő általánosítható megállapításokat tették. Magyarország számára rendkívül fontos a belpolitikai stabilitás és ezzel összefüggésben a nemzetközi szavahihetőség megőrzése. Az MSZMP vezető szerepének fenntartását a többpártrendszerre való áttérés közben is indokoltnak tartják. Az MSZMP sodródik az eseményekkel, engedményeket tesz, ami a magyar- országi fejlődést nehezen kiszámíthatóvá teszi. A pártnak mielőbb egyes kérdésekre koncentrált akcióprogramra kell szert tennie. A politikai reformok bevezetésének és a törvényalkotás folyamatának ütemét túl gyorsnak ítélik. Egyrészt a magyar társadalom nincs felkészülve a reformok befogadására, másrészt a gyorsütemű törvényalkotás tévedéseket eredményezhet. Ezért fokozatosságra van szükség. Pluralista és rendeltetésszerűen működő politikai intézményrendszer létrehozása, mint ahogyan több ország példája (Portugália, Spanyolország) mutatja, legalább egy évtizedes időtartamot vesz igénybe. A gazdaság terén bevezetendő reformok üteme észrevehetően elmarad a politikai szférában tervezett változásoktól. A stabilizációs program kevés érzékelhető változást hozott. A magyarországi törekvések a KGST-országokat is őszinte megnyilvánulásokra késztetik. Egy kudarc negatív kihatással lenne a SZU-beli átalakulási folyamatokra és presztízsveszteséget jelentene a magyar reformokat támogató nyugat-európai erők számára is. Az 1956-os események vizsgálata nemzetközi jelentőségű ügy. Az átértékelés az egész II. világháború utáni helyzet megítélését jelenti. A kérdés azért kényes, mert a SZU lépéseit 1956. október-novemberében a szocialista országok többsége támogatta. Az akkori helyzet mostani megítélése kihat a szocialista országok továbbfejlődésére. A magyarországi fejlemények USA-beli megítélését, nyugat-európai források szerint, a kivárás jellemzi. Nyugat-Európában a szociáldemokraták, továbbá Ausztria, Nagy-Britannia és az NSZK vezető körei akarják a magyarországi reformokat támogatni. Ezek azonban hangsúlyozzák, hogy a magántőke tartózkodását hazánktól csak a belső stabilizálódáson alapuló gazdasági fellendülés oldja fel. A Kelet és a Nyugat összekapcsolása jelenleg Ausztrián és Magyarországon keresztül lehetséges. Ennek szélesítése a közeljövőben feltételezi, hogy Keiet235
