Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Simon István: Egy kiegyezés vége. Reformok és illúziók
Simon István: Egy kiegyezés vége akarnak, nem képesek lemondani a hatalmi monopóliumról, az évtizedek alatt megrögö- södött stílusról, módszerekről. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy a különféle alternatív csoportosulások közt sincs kormányképes erő, s e feltétel hiányában kétséges a konkrét koalíciós tárgyalások kimenetele. A demokrácia gyakorlati intézményesülésének vízválasztójaként az elkövetkező országgyűlési választásokat jelölte meg, amelynek révén egy demokratikus többpártrendszerű parlament jön létre, s az lesz képes kikormányozni az országot ebből a válságos helyzetből. A vitaindítók után valamennyi résztvevő — Bogár László kivételével — kifejtette nézeteit, néhányan többször is szót kértek, illetve közbeszóltak. Ahogyan az várható volt, a hozzászólók nem tudták, nem is nagyon akarták tartani magukat a megjelölt témához. Az MDF képviselői érzékelhetően egy-egy témában előre felkészülten politikai platformot kívántak kifejteni, míg a párt képviseletében a szakértők inkább az eredetileg kitűzött politológiai jellegű párbeszéd természete szerint szólaltak meg. A közel hat óra alatt éles vita éppen ezért csak néhány részkérdésben villant fel. Az MDF képviselők témái közt szerepelt a hatalomgyakorlás monopóliuma, a többpárt- vagy „félpárt"rendszer szükségessége, a „kiegyezés" lehetősége, a parlament legitimitásának megkérdőjelezése, a félelem a visszatartó erőktől, a szocializmus fogalom elfogadásával szembeni aggályok, a „felelősöktől" való megtisztulás igénye. Ezek kifejtése során egymásnak is ellentmondó nézeteket vallottak. Közös volt az „alkotmányozó nemzetgyűlés" igénye. A légkör végig kölcsönösen önmérsékletet tanúsító, tiszteletteljes volt, kemény, provokatív megnyilvánulásra nem került sor. Ezzel együtt néhány problémakörben elhangzottak számunkra elfogadhatatlan megközelítések, álláspontok is, de ezekre megfelelő érveléssel meggyőző választ adtak a marxista résztvevők. Különösen Csengey Dénes, Kiss Gy. Csaba, Kulin Ferenc és Lezsák Sándor felvetései tükröztek — nem is nagyon rejtett — indulatokat, gyanakvást, konfrontációs szándékot. Csurka István és Fekete Gyula alapvetően „békülékeny" hangnemben, a többi MDF képviselő pedig tárgyszerűen szólt egy-egy témakörről: a jogállamiságról, a választási rendszerről, az „alkotmányozó nemzetgyűlésről", a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásáról. Kérdésekre az MDF képviselői kifejtették, hogy: szervezetük, ha az ország érdeke úgy kívánja, átalakulhat párttá, de még nem döntöttek erről; amennyiben párttá alakulnak, úgy a kettős tagságot nem tudják elképzelni (Bíró Z.); március 15-ét nem kívánják együtt ünnepelni, mert évtizedekig üldözték azokat, akik méltóképpen ünnepeltek (Csurka I.), de ha ebben az évben megünnepelhetik október 23-át, cserébe jövőre együtt ünnepelhetjük március 15-ét (Csengey D.). Szabad György olyan konkrét javaslattal állt elő, amely mintegy összegezte az MDF jelenlegi fő törekvését: minden politikai erőt bevonva, lajstromos választással, mielőbb ideiglenes alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozása. Ennek feladata lenne az új alkotmány, valamint a választójogi törvény kialakítása. Ezután újabb választás következne és „valóban demokratikusan választott Országgyűlés" jönne létre. A vitafórumról bő terjedelemben és tárgyszerűen tájékoztatott a sajtó. A TV kettes csatornáján a „Napzárta" c. műsor keretében 72 percben foglalták össze a párbeszédet. A rövidítés miatt néhány hozzászólás mindkét oldalról kimaradt (Szerdahelyi, Halász, 233
