Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Ólmosi Zoltán: A Munkásőrség megszüntetése. Sikertelen kísérlet a megmaradásra
Ólmosi Zoltán: A Munkásőrség megszüntetése Először is: a Minisztertanács ezen az ülésen, májusi ülésén úgy döntött, hogy módosítja azt a korábbi, érvényben lévő '78-as minisztertanácsi döntését, miszerint a Munkásőrség felett a párt Központi Bizottsága, vagy illetékes vezetői gyakorolnak felügyeletet. Ettől a döntéstől a Minisztertanács, tehát ez év májusától gyakorolja a felügyeletet, és ilyen értelemben tehát nem lehet párthadseregnek már minősíteni. Felügyeli és irányítja is. Másodszor: döntés született arról, hogy ezen előbbi pontból következően, a Munkásőrségnek — hogy úgy mondjam, az idő által, a történelem által túlhaladott funkcióit annulálni, vagyis törölni kell a 78-as határozatból, és döntött arról is, hogy jelképei, neve és funkciói átgondolásra kerülnek, beillesztve a védelmi doktrína, illetve a hadsereg-fejlesztési koncepció keretébe mindezt. Ami azt jelenti: hátországvédelem, polgári védelem ipari és egyéb katasztrófák előállása esetén, amit senki nem kíván ugye ebben az országban. Ilyen típusú feladatok ellátására szorítkozik. Vagyis: azok a nyilvánvaló megnyilvánulások, amelyek korábban jelen voltak, és tapasztalhatók voltak, hogy tudniillik a Munkásőrség díszőrséget áll bizonyos ünnepségeken, zászlófelvonásnál és így tovább, ezek ezzel a minisztertanácsi határozattal törlésre kerültek. A védelmi koncepció azonban, mivel egy hadseregfejlesztési koncepció nagyon komplex áttekintést igényel, csak ez év decemberére lesz kész, és kerül a Minisztertanács ülésére. Ebből adódóan úgy érzem, hogy megint idő előtt, és nem jól, nem összehangoltan és nem megfelelően átgondoltan hoznánk ide egy tájékoztatást. Negyedszer: amit szeretnék hangsúlyozni, hogy olyan önálló, önkéntes fegyveres testületről van szó, amelyet a Minisztertanács felügyel és irányít, amely funkciói tehát betagozódnak a honvédséghez, jelképei, neve és létszáma is átgondolásra kerül. Nem titok például, hogy a mostani 60 ezer létszám a jövő évtől például, vagy az új koncepcióban 40 ezer körülire csökkentendő. És ide sorolhatnám a fegyverviselés és fegyverhasználat szabályozásának kérdéseit is. Végezetül, mivel ezt elég részletesen ismertettem, szeretném megnyugtatni az Országgyűlést és az Országgyűlésen keresztül az ország lakosságát is, törvényes, a Minisztertanács által is lefektetett garanciái vannak annak, és senki ne higgye, hogy erre nem ügyelünk, hogy bármely fegyveres testület részéről itt valamiféle visszarendezéshez őket felhasználhatnánk. Őnekik sincs ilyen szándékuk, és a kormány azon van és azon lesz, hogy ilyen be ne következzen. Ellenkezőleg, úgy érzem, és úgy tapasztalom, hogy az intaktság vagy a fegyveres testületeknek: Belügyminisztérium, honvédség, Munkásőrség, egyetlen és kizárólagos kötelessége az alkotmány védelme és a törvények betartása. Politikai pártok küzdelmeiben egyik sem vehet részt és nem is kívánatos, hogy ebben részt vegyenek." Másrészt, távol tartotta az állampolgárokat a tüntetésre hívó plakátok, röplapok féke- veszett uszító, gyűlölködő hangneme is. Az SZDSZ kispesti szervezete ilyen szövegű szórólapokkal szervezte a tüntetést: „Tűnjön el a Munkásőrség! A Vörös Csillag alatt horogkeresztet hordanak. Vörös Csillag „Horogkereszt!"; „Árvíz ellen nem kell géppisztoly!"; „Búcsúsortűz, vízi pisztolyokból, jelképes fegyverletétel". Uszító röplapok jelentek meg például Gyöngyösön, Százhalombattán, Püspökladányban, Szombathelyen, valamint Kőbányán és Kispesten. Az MSZMP városi, illetve kerületi bizottságai a nyilvánosság előtt fejezték ki emiatt nyugtalanságukat több helyen, mint Kőbányán és Gyöngyösön is. Az MSZMP Pest megyei Intéző Bizottsága nevében Hámori Csaba levelet írt a munkásőröknek. A kis létszámú csoportok több helyen — elsősorban az országos parancsnokság épülete előtt — agresszíven, félelemkeltően viselkedtek. Agresszív, uszító (útszéli, közönséges) 211
