Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as években
Kocsis Piroska: Marginalizálódás és a szociálpolitika válaszai az 1980-as évek végén tulajdonba kerültek. Az állami lakásépítés gyakorlatilag megszűnt, a magánerős építkezések száma pedig jelentősen lecsökkent. Nem volt érdemi lakhatási, lakás- fenntartási támogatási rendszer sem. Ennek következtében a szociálpolitikában érdemi válasz nélkül maradtak az új kihívások, hiányoztak a megfelelő támogatási rendszerek, a munkaerő-piaci programok elégtelenek voltak. A folyamatos megélhetést biztosító munka, esetleg a lakhatás (lakás) elvesztése a fizikai és lelki egészség súlyos veszélyeztetettségét hozta magával. Bár az 1989-es rendszerváltozás a politikai, a társadalmi és a gazdasági változások mellett napirendre tűzte a szociálpolitika átfogó reformját is, ennek kialakítása több esztendőt vett igénybe. Foglalkoztatáspolitika A gazdaságpolitikában elkövetett hibák korrigálása, a gazdaságtalan tevékenységek felszámolása mindenekelőtt foglalkoztatási problémaként jelentkezett a rendszerváltozás idején. A szocializmusban a teljes foglalkoztatást politikai döntések motiválták, hiszen Magyarországon gyakorlatilag minden családban egy, de általában két szülő is foglalkoztatott volt. Az 1973-as olajválság után elkezdődött hitelfelvételek csak az ország eladósodását növelték, de a gazdálkodás nem lett hatékonyabb. A teljes foglalkoztatás gazdasági alapját a tőkehiány és a technikai felszereltség alacsony színvonala jelentette. A munkanélküliség felszámolása lehetővé tette a foglalkoztatás kiszélesítését, és ezen keresztül elérhetővé tette a lét- és jövedelembiztonságot. A teljes foglalkoztatás konkrét értelmezése változott ugyan az ezt követő évtizedekben, de az alapvető célkitűzés változatlan maradt. Az egyre mélyülő gazdasági válság nyomán azonban megszűntek azok az eszközök és források, amelyekből korábban fenn lehetett tartani a teljes foglalkoztatottságot. A gyors ütemű privatizáció, a jelentős létszámleépítések, a gazdaságtalan vállalkozások megszűnése a foglalkoztatottak számának jelentős csökkenésével, illetve a munkanélküliség drasztikus emelkedésével járt. Az átalakulási folyamatot a végbement társadalmi változások nagymértékben felgyorsították, és a '80-as évek végéhez közeledve már megjelent a nyílt munkanélküliség, ami a rendszerváltozás első éveiben tömeges méreteket öltött. Egyes ágazatok válságba kerülésével (mezőgazdaság, élelmiszeripar, nehézipar) csődközeli állapot alakult ki szinte minden ágazatban, emiatt a foglalkoztatás drasztikusan csökkent. Mintegy másfél millió munkahely szűnt meg (az ország egyes régióiban eltérő mértékben), tömegével kerültek utcára a nehéziparban alkalmazott dolgozók, az alacsony iskolai végzettségűek és a szakképzetlenek. Ennek következtében a foglalkoztatottak száma jelentősen visszaesett, ezen belül a nők foglalkoztatási szintje elmaradt a férfiakétól. Problémát jelentett és az üres munkahelyek betöltését nehezítette a megfelelő szakképzettség hiánya, valamint a potenciális munkavállalók alacsony mobilitása, a területi egyenlőtlenség, és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása. 19
