Levéltári Közlemények, 82. (2011)
Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Forrásközlések - Garadnai Zoltán: Francia vélemények a magyarországi átalakulásokról (1988-1990)
GARADNAI ZOLTÁN FRANCIA VÉLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI ÁTALAKULÁSOKRÓL (1988-1990) FRENCH OPINIONS REGARDING HUNGARIAN TRANSFORMATIONS (1988-1990): During 1987-1989, the changes in Hungary were taking place extremely rapidly. France did not have time and means to stabilize its East-European positions, so they relied on cautious balancing politics. In this international game Hungary had a greater role than it could have due to the genuine possibilities of the country. Paris placed great value on the fact that the representatives of the Hungarian communist elite really wished to open channels towards Western Europe. At the same time it was also clear to them that France would not be able to refill the gap left after the Soviet Union's withdrawal. In this complicated and controversial diplomatic process Paris needed allies in both Eastern and Western Europe. Simultaneously they were also seeking partners in East Central Europe that were previously under the German sphere of influence. In these diplomatic activities Hungary declared itself as a 'bridge', later an 'outpost' and was considered to be a natural partner. Kelet-Közép-Eurápa francia szemmel Párizsban a keleti politika célja az volt, hogy túllépjen az európai nemzetek közötti kapcsolatokat meghatározó ideológiai korlátokon, s ennek alapján igyekezett különbséget tenni a korábban egységesnek látott és értékelt kelet-közép-európai térség országai között. Értékelésükben meghatározó elem volt, hogy az egyes államok vezetői milyen belpolitikai mozgásteret engedtek a társadalom számára. Ezzel is magyarázható, hogy a nyolcvanas évek elején a két „hagyományos" kelet-közép- és dél-kelet-európai francia partner (Lengyelország és Románia) szerepe leértékelődött.1 Magyarország sajátos példát jelentett, mivel a kommunista elit konszenzust hozott létre a társadalommal, s Budapesttel intellektuális párbeszédre is lehetőség nyílt, vagyis a kulturális kapcsolatok viszonylag szabadon fejlődhettek. Ráadásul a magyar politikai vezetés egyes képviselői már a hatvanas évektől kezdve érdeklődtek az európai gondolat iránt, amit Kádár János 1978-as párizsi hivatalos útja is megerősített. Ezzel a látogatással mindkét fél értékelése szerint egyaránt a kapcsolatok új szakasza kezdődött el. A hetvenes évek végén, a 1 Lengyelországgal a rendkívüli állapot bevezetése, Romániával a Ceau§escu-rezsim nacionalizmusa tette nehézzé az együttműködést. A politikai nehézségeket ráadásul egyik ország esetében sem lehetett gazdasági együttműködéssel ellensúlyozni. Levéltári Közlemények, 82. (2011) 161-188. 161
