Levéltári Közlemények, 82. (2011)

Levéltári Közlemények, 82. (2011) 1. - Közlemények - Mikó zsuzsa: Perújítás vagy megbékélési törvény? Politikai vita a rehabilitációról 1989-ben

Mikó Zsuzsanna: Perújítás vagy megbékélést törvény?

A harmadik csoportot a szovjet katonai bíróságok által elítéltek alkották, számukat a nyilvántartásokra hivatkozva 2008 főben állapította meg az előterjesztés. Közülük 1989-ben mintegy 400 személy lehetett még érintett. A helyzetük rendezésére tett javaslat tartalmazta az 1989-et megelőző húsz év gyakorlatának bemutatását, mely szerint az elítélt magyar állampolgárok Szovjetunióban eltöltött idejét akkor számították be a szolgálati időbe, ha a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága vagy az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok katonai bírósága a korábbi ítéletet felülvizsgálta, és az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette. Az 1989-ben készült előterjesztés szerint ez a továbbiakban nem lenne humánus gyakorlat, más részről pedig túl időigényes lenne minden ügyet felülvizsgálni, és a sokszor általánosságban mozgó szovjet ítéletek alapján nem is lenne túl sok eredmény. így a javaslat szerint minden esetben be kellene számítani a munkaviszonyban töltött időt, vállalva azt a veszélyt is, hogy így azok helyzetét is rendezik, akik valóban elkövettek háborús vagy népellenes bűncselekményeket.

Az előterjesztés szerint az érintettek negyedik csoportjába azok tartoznak, akiket — hazakerülve a Szovjetunióból — Magyarországon átmeneti táborban helyeztek el. Közöttük voltak hadifoglyok, Szovjetunióba munkára elvittek, Szovjetunióban elítéltek, magyar és német származásúak. Őket néhány hetes vagy hónapos időtartamra karantén jelleggel helyezték el ezekben a táborokban, számukról semmiféle megbízható adat nem állt rendelkezésre. Az előterjesztés szerint az ő esetükben a munkaviszony és nyugdíjrendezéssel kapcsolatos idejüket úgy kell elszámolni, hogy azt hozzászámítják a Szovjetunióban eltöltött időhöz.

Az előterjesztés kitért még a közbiztonsági őrizet kérdésére is, amelyet az 1956. évi 31. tvr. alapozott meg, amely az „ellenforradalmi elemekkel" szemben, valamint a közbiztonság és a közrend helyreállítását és megszilárdítását gátló személyek káros tevékenységének megakadályozásával kapcsolatban tartalmazott intézkedéseket. Az időtartama eredetileg hat hónap volt, majd ezt korlátlanul meg lehetett hosszabbítani. A nyilvántartások szerint 12 900 személy került közbiztonsági őrizetbe. A korábbi jogszabályok szerint a közbiztonsági őrizet csak akkor számított szolgálati időnek, ha a Legfőbb Ügyészség megállapította, hogy az őrizetbe vétel feltételei nem álltak fenn.

Az erkölcsi és politikai rehabilitálás első lépéseként szimbolikus aktusként megszületett az Országgyűlés határozata a rendőrhatósági őrizetben fogva tartott (internált), valamint a kitelepített személyek sérelmének orvoslásáról.14 A határozat kinyilvánította, hogy a kitelepítések és internálások nagy részben hibás politikai gyakorlat következményei voltak. Az intézkedések különösen 1949 után szolgáltak egyoldalú politikai célokat. Kijelentette: „Az Országgyűlés elhatárolja magát a jogalkalmazás ilyen módszereitől, a magyar társadalom nevében az áldozatokat, a sérelmet szenvedőket megköveti. Elkötelezi magát olyan garanciák

14 Az Országgyűlés 20/1989. (XI. 1.) OGY határozata. Magyar Közlöny, 1989. 78. sz.

13